Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

irodalomtörténeti publikációnak adtak helyet. Meg kell még említeni a Borsodi Szemlét, amely az első évtizedekben képviselte a történettudományokat is, később azonban jobbára a társadalom- és politikatudományok fórumává vált. Az előbbiekből is feldereng már az, hogy a művelődéstörténeti kutatásnak kezdetei a 19. század legvégére tehetők; annak kiterebélyesedése az 1950-es évek közepétőlvégétől indult. Az utolsó 25-30 évben viszont meglehetősen széles körűvé vált. Mielőtt a művelődéstörténeti kutatás tematikus áttekintéséhez kezdenénk, vessünk egy pillantást a szerzőkre. Az idevonatkozó publikációk legnagyobb részét helyi szerzők, elsősorban muzeológusok, levéltárosok, valamint kutatással is foglalkozó tanárok és könyvtárosok írták. Egyetlenegy témakör, az építészettörténet és műemléki irodalom azonban mást mutat. Ezek kétharmadát vagy talán háromnegyedét is a régióban ásatást folytató, de jobbára nem itt dolgozó régészek, PARÁDI Nándor, VALTER Ilona, FELD István, KOZÁK Károly, CZEGLEDY Ilona stb., illetőleg a műemlékek kutatásával és helyreállításával foglalkozó mérnökök írták. E tekintetben kiemelkedő munkát végzett DÉTSFIY Mihály, s meglehetősen sok építészettörténeti tanulmányt publikált a miskolci illetőségű, eredetileg jogász, JOO Tibor. Az északkelet-magyarországi régióban a művelődéstörténet jó néhány témakörével foglalkoztak, mint azt a továbbiakban látni fogjuk. Egy jeles tudományág azonban kimaradt, a filozófiatörténet. Ennek okát részben a politikai helyzettel, részben pedig az intézményi háttér hiányával magyarázhatjuk. Nem foglalkozom itt most a régióban folytatott igen széles körű régészeti és néprajzi irodalom méltatásával, azok mindenképpen túlnyúlnának feladatomon. A továbbiakban az utóbbi évtizedekből említek adatokat a legjelentősebb művelődéstörténeti témakörökből, a teljesség igénye nélkül. Foglalkoztak zenetörténettel, elsősorban Miskolc és Diósgyőr zenei intézményeivel, közöttük HOLLOSI Kornél tevékenységével, Miskolc két világháború közötti zenei életével, a vasgyári zenekar tevékenységével. E tanulmányokat elsősorban VARGÁNE ZALÁN Irén és ZÁDOR Tibor írta, s azok nagy része a Herman Ottó Múzeum Evkönyvében (továbbiakban HOMEvk.-nek rövidítem) jelent meg az 1970-es években. ZÁDOR Tibor 1973-ban feldolgozta a diósgyőri színjátszás hagyományait is (HOMÉvk. XII. 1973.). Miskolc város kulturális életének volt a 19. század 80-as éveitől egy igen kiváló egyesülete, a BORSOD-MISKOLCI KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET, amely hangversenyeket, irodalmi esteket és képzőművészeti kiállításokat szervezett (Miskolci Közművelődési Egyesület munkássága a világháború alatt. Miskolc, 1916.). Az egyesület volt Miskolcon a múzeum megalapítója is. Az egyesület tevékenységéről VARGÁNÉ ZALÁN Irén írt tanulmányt (HOMÉvk., X/1971.). Miskolc és Diósgyőr sportéletének jeles feldolgozója ZÁDOR Tibor volt, aki élete nagyobbik felében tanár volt Miskolcon, majd egy rövid időn át a múzeumot is vezette. A sportéletről számos tanulmánya és néhány könyve jelent meg. Folyt Miskolcon színháztörténeti kutatás is. Miskolc színészetének történetéről (1754-től) KERESZTES Y Sándor írt könyvet 1903-ban. Jóval később KILIÁN István írt a reformkori, valamint a minorita iskolákban folytatott (HOMÉvk., XII/1973., HOMKözl., 27/1991.) diák színjátszásról (HOMKözl., 15/1975.), CENNER Mihály Dérynéről és a Miskolci Színházról (HOMKözl.,12/1943.; 14/1975.). A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ 150. évfordulójára tartalmas évkönyvet adtak ki (Miskolci Nemzeti Színház, 1823-1973., Budapest, 1973.). Előadásom elején már említettem, hogy a 19. században jelentős nyomdák létesültek Miskolcon, amelyek segítették a helyi könyvek, újságok és kisnyomtatványok megje-