Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
alakítása volt. A bánya- és kohómérnöki karok mellett kialakították a gépészmérnöki kart is. A Miskolci Egyetem tulajdonképpen a magyarországi műszaki felsőoktatás egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező intézménye. Alapítása a 18. századra nyúlik vissza, csak a székhelye változott többször. Az alapításkor országunkhoz mérten túltervezett műszaki képzés felismerése eredményezte 1979-80-ban a jogászképzés megteremtését. Az egyetem akkori bölcs vezetői felismerték azt, hogy csak akkor van biztos jövője az akkor még Nehézipari Műszaki Egyetemnek, ha nyit más, társadalmilag szükséges egyetemi képzési formák irányába. A jogászképzéssel a lavina menthetetlenül elindult; néhány évvel később megindították a közgazdasági szakemberképzést. Végül 1992-ben társadalmi nyomásra, közel kétévi előkészítés után megkezdődött - ahogy mondani szoktuk - a bölcsészképzés, pontosabban mondva a tanárképzés egyelőre csak egyes társadalomtudományi és nyelvszakokon. Mindhárom kar először, egy-két évig úgymond intézeti keretekben kezdte el működését elsősorban azért, mert intézetekéi az egyetemek is alapíthatnak, farokat azonban csak az ország kormánya, a Minisztertanács. Az új karok létesítésével megváltozott a Miskolci Egyetem struktúrája és hallgatói összetétele. A hallgatóknak már kevesebb mint 50%-a tanul a három műszaki karon, nagyobb hányad már a három társadalomtudományi ill. humán karon található. Hallgatói létszámok 1992. október 15-én: Kar Nappali Levelező Posztgraduális Doktorandus/. Főiskolai Állam- és Jogtud. 744 302 0 6 0 Bányamérnöki 369 0 0 6 0 Kohómérnöki 231 0 18 6 0 Gépészmérnöki 1064 6 34 15 118 Gazdaságtud. 616 210 326 0 20 Bölcsészettud. I— IL. évfolyam 636 144 0 Összesen: 7320 1324 756 66 138 Néhány sorral előbb azt említettem, hogy a bölcsészoktatás Miskolcon „társadalmi nyomásra honosodott meg". Lássuk ennek a hátterét: 1989 novemberében megalakult egy társadalmi mozgalom Miskolcon, a Bölcsészegyesület, célját a humán tanárképzés meghonosításában jelölte meg. A mozgalom kezdeti szakaszában kereste a kapcsolatot minden olyan oktatási és politikai intézménnyel, minisztériummal, Tudományos Akadémiával, országos és helyi hatósággal, amelyek segíthették volna célkitűzéseik megvalósítását. Tárgyalásaik idejét, helyszínét és módját csak a sajtó egyes híradásaiból ismervén, jobbára csak bizonyos ígéreteket kaptak határozott és konkrét támogató intézkedések helyett. 1990-ben és 1991-ben keresték a kapcsolatot a Miskolci Egyetem rektorával is, együttműködés azonban nem jött létre, egészen pontosan 1992 júniusában a tárgyalások, levélváltások a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének megalakulásával megszakadtak, noha többször is kifejezték azon szándékukat, hogy szívesen részt vennének a tervezett Universitas munkájában. Közben hallgatókat vettek fel és az oktatást megkezdték - ismét csak híradásokra támaszkodhatom - jó néhány szakon. Állandó épületet nem tudtak biztosítani, többször költözni voltak kénytelenek. Az anyagiakat részben külföldi és belföldi támogatásokból, illetőleg a hallgatók egyre emelkedő tandíjából igyekeztek fedezni. Igen jó szervezőkészséggel keresték és találták meg oktatóikat, hírek szerint a legkiválóbbak köréből is.
