Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
Az ún. bölcsészoktatást a Miskolci Egyetem képzése mellett is folytatták, noha igen sok hallgatójukat átvettek 1992-ben első-, illetve másodéves szakokra nemcsak helyben, hanem országunk többi bölcsészettudományi karára is. A kezdeti erőteljes támogató társadalmi bázis csökkenni látszik, nagy az okíttói fluktuáció, a jogi elismertetésük nem lett eredményes. így azután egy igen fontos társadalmi mozgalom és a tengernyi igyekezet nem tudott előrelépni, illetőleg csupán kezdeményezője lett Miskolcon, az állami egyetemen a képzés megindításának. A most formálódó felsőoktatási törvény valószínűleg lehetőséget teremt a magánegyetemek indításának, de a létesítés kemény kritériumait - állandó épület, stabil költségvetés és kvalifikált állandó oktatói gárda - meg fogja szabni. Véleményem szerint Magyarországon a magánegyetemeknek csak akkor lesz társadalmi bázisuk, amikor kialakul egy tőkeerős polgári társadalom, akik áldozni tudnak majd gyermekeik taníttatásáért. De térjünk vissza még az Universitas tagintézményeihez: A második legnagyobb intézmény az 1948-ban alapított Esterházy Károly Tanárképző Főiskola. Az intézmény 30 tanszékén 269 oktató (ebből főiskolai tanár 38, docens 79) oktat 2022 nappali és 850 levelező hallgatót. Az elmúlt években két jelentős épületegyüttessel gyarapodtak, a volt oktatási igazgatósággal és az ún. Álmagyar dombon épült természettudományi intézetegyüttessel. Jelentős a könyvtáruk, az utóbbi időszakban erősödött a tudományos kutatás, s igyekeztek minél több tudományos fokozattal rendelkező oktatót az intézményhez kötni. Fokozatosan kialakítottak egy olyan jövőképet, amely a főiskolát, fokozatosabb állami támogatással, önmagában is alkalmassá teszi az egyetemi oktatás elkezdésére. Olyan elképzelések is megfogalmazódtak, hogy eleve ide kellett volna telepíteni a régió teljes tanárképzését. A kulturális kormányzat, s a felsőoktatás különböző szakmai irányító testületei, pl. az Országos Rektori Konferencia pedig azt határozta meg célként, hogy a két nagy intézmény - a miskolci egyetem és az egri főiskola - együtt alakítsa ki a bölcsészettudományi illetőleg a tervezett természettudományi kart. Az ajánlás néha úgy is megfogalmazódott, hogy csak az együttes megvalósítás az egyetlen reális lehetőség. Közben 1992ben és 1993-ban mindkét intézmény természetszerűleg tovább építette a saját egyetemi illetőleg főiskolai tanszékeit, szerzett szakalapítási jogosítványokat. Az ÉszakMagyarországi Universitas tagintézményei, elsősorban az egri főiskola vár a felsőoktatási törvény megszületésére, amely - talán - kijelöli az intézményi struktúrákat, érintetlenül hagyja a mai elaprózódott kis egységeket vagy pedig inkább az integrációra fogja tenni a hangsúlyt. Várnak továbbá a már említett akadémiai törvényre is, amely további jogosítványokat ad majd az egyetemeknek. A jelen tehát patthelyzetet teremtett; minden erőteljesebb lépés korai meneteléshez vezethet, a várakozás és a halogatás pedig mind távolabbra sodorja egymástól az intézményeket. A tanítóképzés 1857-ben indult meg a sárospataki kollégiumban, s az ún. Felsőfokú Tanítóképzőből 1976-ban létesítették a Tanítóképző Főiskolát. Jelenlegi képzési főprofilja az általános iskolai tanítói, mellette képeznek idegennyelv-oktató tanítói, illetőleg óvodapedagógusi, értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiai szakon is. Jó kapcsolatot ápolnak a szomszédos lengyel, szlovák, kárpátaljai és erdélyi hasonló intézményekkel, Kassán kihelyezett konzultációs központot is fenntartanak. Az Universitas tagjaként, képzési rendszerük és céljaik fenntartása mellett, szívesen alakítanák úgy oktatási rendszerüket, hogy a tehetséges és a továbbtanulást választó végzettjeik folytathassák tanulmányaikat tanárképző főiskolán vagy pedig egyetemen. Az Universitas alapító okiratát aláírta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tanárképző Intézete is, hasonlóképpen mint pl. a szegedi konzervatóriuma. A
