Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

Budapesti Egyetemi Szövetség. Budapesti Műszaki Egyetem; Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem; Ál latorvostudományi Egyetem; Államigazgatási Főiskola. Egyetemi szövetségek ill. universitasok alakultak még országunk további három városában, pontosabban tájegységében, pl. Gödöllőn, Veszprémben és Sopronban. Ezekre általában két dolog jellemző: több, néha egymástól távol eső városban működnek, illetőleg meglehetősen heterogén oktatási profilú intézményeket kapcsoltak össze. A teljesség miatt megemlítendő még az is, hogy Budapesten, Nyíregyházán, Győrben, Székesfehérváron, Szarvason és Szolnokon, háromtól-hatig terjedő tagintézményből, főiskolai szövetségek is alakultak. Készült 1992-ben egy sokat hivatkozott dokumentum, amely a Magyar felsőoktatás 2000-ig címet viseli, s amelyet a Felsőoktatás-fejlesztési Tárcaközi Bizottság, számos előtanulmányra támaszkodva állított össze. Ez a kisujjnyi vastagságú, spenótszínű füzet nem kevés ellentmondással ugyan, de jól tükrözi ágazatunk fő problémáit, illetőleg vállalkozik a jövő lehetőségeinek felvázolására is, törvény vagy akár a tárca állásfoglalása híján is. Tükrözi ugyanakkor azt is, hogy ezen bizonytalan talajon mindenütt elindult a változás, a fejlesztés, de az is világossá válik belőle, hogy ezek az utak közel sem egységesek. Az universitasok és szövetségek szerveződése mögött a jövő felsőfokú oktatási rendszerének keresése, a korszerűbb, hatékonyabb és gazdaságosabb módjainak kialakítása, s remélhetőleg nem a kapható FEFA támogatás, a lemaradás félelme vagy csupán divat áll. A tervek szerint az ezredfordulóra az egyetemi képzés bázisai legalább 5-8000 hallgatót befogadó, területileg integrált, többkarú egyetemek, egyetemi központok lesznek. Ezek akár háromszintű - főiskolai, egyetemi és posztgraduális - képzést nyújtanak, s az oktatás mellett a tudományos élet központjai is lesznek. Következésképpen a cél az ún. tudományegyetemek kialakítása, amely csupán azt jelenti, hogy minden karon és minden szakon a tudományok legújabb eredményeit kell oktatni, amelyet csak úgy és akkor lehet, ha a tanszékeken végzik is a tudományos kutatást. Egyes tervek szerint a magyar tanárképző egyetemi karokon az 1990. évi 13 400 főről a hallgatói létszámot 2000ig 24 000 főre, a tanárképző intézetekben pedig 11 200 főről 18 000 főre kell emelni. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az universitasok formálásának egyik lényeges, mondhatjuk kardinális kérdése az egyetemes magyar tanárképzés ügye. Országunk tanárképző főiskoláit a második világháború után, a 8 osztályos általános iskolai oktatás bevezetésével, a hirtelen megnövekedett felső tagozatos tanárok képzésére alakították ki. Ezeket az intézményeket - a már előbb vázolt kultúrpolitikának megfelelően - a tömeges tanárképzés intézményeivé alakították, tudományos kutatás elsősorban a pedagógia és a tanítási módszertan területén folyt. A tanárképző főiskolák jövőjét a parlament előtt álló két törvény, a közoktatási és a felsőoktatási törvény fogja megszabni. Amennyiben csak az egyetemi szintű tanárképzést teszi lehetővé, sorsuk a kérlelhetetlen átszervezés. Jövőjüket befolyásolja az alapfokú és a középfokú oktatás képzési idejének változtatása is. Az Észak-Magyarországi Universitas Az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál, időbelileg a török hódoltság során nagy fontosságú iskolavárosok alakultak ki régiónkban, elsősorban Sárospatakon, Miskolcon és Egerben. Miskolcról talán nem annyira tudott, hogy a modern kapitalista ipar kialakulásáig, majd azzal párhuzamosan is nagyjelentőségű kereskedő- és iskolaváros volt. Felsőfokú oktatás azonban csak századunkban honosodott meg, a 20-as években ide telepítették az eperjesi Evangélikus Jogakadémiát, amelyet az 1949-es törvény megszüntetett. A felsőoktatás terén döntő lépés a műszaki egyetem idetelepítése, illetőleg ki-