Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉZESKALÁCSOSSÁG
A mézeskalácsosság kialakulásának, eredetének kérdését néprajzkutatóink is érintették, többen vallják a magyar mézeskalácsosságot német eredetűnek. Leghatározottabban BÁTKY Zsigmond tör mellette lándzsát. Azt állítja, hogy a mézeskalácsosság nálunk háromszáz éves német eredetű mesterség, s az első céh 1619-ben alakult meg Pozsonyban. 4 VISKI Károly már óvatosabban fogalmazza meg véleményét: „Mai tudásunk szerint a bábosság e mesterkéltebb formája német eredetű - legalább is céhes formájában, azaz abban a fejlettebb alakjában, amely művészien faragott ütőfákkal formázza süteményeit." 5 VISKI Károly tehát hallgatólagosan fenntartja annak a lehetőségét is, hogy már korábban is készítettek mézeskalácsot valamilyen egyszerűbb eljárással. PvOMHÁNYI Gyula szerint a mesterség a magyarság első századaira vezethető vissza, s valószínűnek tartja, hogy a XII—XIII. század folyamán Erdélybe települt szászok hozták magukkal a Németországban virágzó mézeskalácsosságot. Igazolásképpen utal arra, hogy okleveleinkből igazolható, hogy már az Árpád-házi királyok alatt élénk méhészet folyt s megvolt a rokon viaszöntő mesterség is. 6 KEMÉNY György felfogása sem következetes a német eredet vallásában, bár azt tartja, hogy mint céhes mesterség a XVII. század folyamán alakult ki. Feltételezi azonban, hogy más rokon mesterségekkel együtt már az előző századokban is űzték. 7 A fentebb felsorolt vélemények mellett megjegyezhető, hogy a mézeskalácsos mesterség német eredete eléggé általános felfogás. A mézeskalácsosság eredetével kapcsolatban FÁBIÁN Gyula lehetőnek tartja, hogy Magyarországon a szerzetesrendek terjesztették el, átvéve a görög-római pogány jellegű mesterséget és keresztény mezbe öltöztették. 8 A tordai pogácsával kapcsolatban VISKI Károly is pogány, áldozati jellegre utal. 9 ECSEDI István szerint a mézeskalácsosság Magyarországon önállóan fejlődött háziiparból kismesterséggé. Eredetileg nők készítették és csak később lett a férfiak munkájává is. 10 SZÁLA Y Imrének az a véleménye, hogy a címeres formák arra utalnak, hogy a fejedelmek, főúri konyhák felszereléséhez is tartoztak mézeskalácsos formák. Családi lakomák alkalmával mézeskaláccsal kínálták meg a vendégeket." A magyar mézeskalácsosság eredetére vonatkozó vélemények eltérnek egymástól. Tanulmányomban elsősorban azzal foglalkozom, hogy valóban a XVII. század folyamán jutott-e be a mesterség Magyarországra, vagy már a XVII. századi nyugati hatás előtti időkben is dolgoztak Magyarország területén mézeskalácsosok. A méz felhasználása, a mézeskalács és a mézsör készítése Európa nyugati részében évszázadokon át el volt terjedve. Német népterületen famintákkal megformázott mézeskalácsot már a XV. század óta ismerünk. A XV. század végéről maradt fenn a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum legrégibb, sárkányt ábrázoló ütőfája. A mézeskalács készítése azonban sokkal régibb Németország területén, mint az előbbi forma készítési ideje. A mézeskalácsot először kolostorokban készítették. Az egyik német város apácái 1332-1350 között mézeskaláccsal, sajttal és fánkkal ajándékozzák meg egymást. Kaisenbergi Geiler (1508) passióbeszédeiből tudjuk, hogy nagyböjt idején szokásban ' BÁTKY Zs. i. m. 320.; Ezt az állítását többen átvették, pl. VÉGH J.: Mézesbábsütő minták faragása a Tiszántúlon. NÉ., XXX. 1938. 102.; BÁTKY Zs. a magyar mézeskalácsosság eredetére vonatkozó megállapítását valószínűleg KEMÉNY L. (Mézeskalácsos céheink múltjához. NÉ., XXVI. 1915. 328.) által közölt adatokra alapozza. 5 VISKI K. Díszítőművészet. A magyarság néprajza. II. 380. '' ROMHÁNY1 GY., Régi magyar bábsütő formák. Magyar Iparművészet. XXXIX. 1936. 13. 7 KEMÉNY Gy., Mézeskalácsosok. Magyar Népművészet, IV., Bp. 1925. Bevezetés. 8 FÁBIÁN Gy., Mézeskalács. NÉ., XIV. 1913. 90. 9 VISKI K., i. m. 327. 10 ECSEDI I., A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. Debrecen, 1935. 140-141. " SZALAY I., Szalay Ágoston régiség-gyűjteményének ismertetése. Századok, XI. 1877. 594.
