Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

HERMAN OTTÓ

ban levő mindennemű fűtő és világító készleteket a gyakorlati alkalmazás tekintetében felülvizsgáltassa; 2-szor az e felülvizsgálatból nyert anyag alapján egy megfelelő szabályzatot megalkotva, annak végrehajtását az ország valamennyi színházánál hatósági úton biztosítsa. Budapesten, 1881. évi december 9-én."

34 Négy hét múlva visszatért interpellációjára. Megtudjuk, hogy nem küldtek ki bizottságot, mert „a t. ministerelnök ur nem tartotta méltóságával megférőnek, hogy a szakemberek lépéseit kövesse..." Még azt sem tette meg mint „az osztrák császár ... a ki személyesen győződött meg a színházak berendezéséről, a tűzbiztonságra való intézkedések mibenlétéről..." Egész beszédében keményen bírálta Tisza Kálmán miniszterelnök idevonatkozó, illetőleg általános tevékenységét.

35 1885. április 23-án HERMAN Ottó a napirend előtt kért szót. A viszonylag rövid beszédében a szegedi színház építésének gondjait vetette fel. A város színháza a nagy árvíz alkalmával elpusztult. Az új színház építésénél azt szorgalmazta, hogy a legmodernebb felszerelésekkel épüljön: „Én tisztelt ház megtaláltam az alkalmat arra, hogy a magyar nemzeti színház berendezését műegyetemi tanárok társaságában megnézzem és megvizsgáljam." Hivatkozva a bécsi Ring színház katasztrófájára, a tűzvédelem szempontjait mindennél fontosabbnak tartotta: „...megnéztem a szegedi színpadot akkor, midőn berendezés alatt állott ... és látva azt az irtóztató fenyőfa-tömeget, mely minden részét kitöltötte, kimondtam azt, hogy az egy lege artis megrakott máglya, mely ha egyszer kigyúl, az összes vasfüggönyök nem érnek semmit." Beszédében hivatkozott még egy amerikai fa épület és egy budapesti cirkuszépület tűzkatasztrófájára is. Mindezek után a tűzmentes és modern felszerelések, elsősorban vasszerkezetek alkalmazását szorgalmazta. „Mert mi most vaskorszakban élünk. Látjuk állami indóházunkat, mostani kiállításunkat, látjuk, hogy olyan helyen, hol tűzzel folyamatosan működnek, absolut biztonság uralkodik."

36 Egy évvel később a művészeti és kulturális intézmények állami irányításának kettősségét tette szóvá. Egyes intézmények a belügyminisztérium, mások az ipari, illetőleg a kultuszminisztériumhoz tartoznak.

37 Egy évvel ezután a színházak irányítását és a színészek helyzetének gondjait vetette fel a tisztelt ház előtt. Vitatta az intendánsi rendszer bevezetését, s felvetette a színházi stílusok változását is: „A magyar színművészet főleg szavaló művészet volt, a mely nagy nemzeti misiót teljesített." Figyelemre méltó szemléletmódja: Az ország megváltozott társadalmi és politikai életének tükröződnie kell a művészetekben és így a színházakban is. „... legjobb meggyőződésem szerint a magyar színészet ügyét, tehát az operáért is nem az intendáns-kérdés szempontjából, se a jelenlegi pénzügyi bajok szempontjából, hanem a fejlődés szempontjából kell megítélni..."

38 1895-ben - a belügyminisztérium költségvetése tárgyalása kapcsán - vetette fel a színházak költségvetésének gondjait. Úgy tűnik, hogy az alapprobléma akkor és napjainkban is hasonló: „A ki a színházaknál lépten nyomon jelentkező bajokat veszi, különösen pedig azt, hogy nem fizetik ki magukat semmiképp sem, hogy az óriási szubvenció daczára mindig deficitben vannak..." Mivel „a színházak a belügyminisztériumhoz vannak beosztva", hiány esetén kormánybiztost rendelnek ki a intézményekhez. Ezek pedig nem a színházak érdekeit fogják előtérbe helyezni. Említi azt is, hogy még a fővárosban, noha „félmillión túl a lakosság száma", még sincs olyan polgárság, amely el tudná tartani 14 1881. december 14. KN. 1881-1884. I. 315-315. 35 1882. február 8. KN. 1881-1884. II. 323-324. 3

" 1885. április 23. KN. 1884-1887. 24-25. 37 1 8 8 6. január 21. KN. 1884-1887. 83-84. 38 1887. február 4. KN. 1884-1887. XIV. 394-395.