Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
HERMAN OTTÓ
Az 1878-1881. ciklusban 1881. május 27-én az utolsó beszédét szentelte a Tisza szabályozásának. 4 Beszéde elején kijelentette, hogy a törvényjavaslatot „időleges, kapkodó, egy esztendőre célzó ténykedés"-e miatt nem fogadja el. Véleménye szerint itt „az államérdek a magánérdekkel összekuszáltatott", az ún. társulati rendszer apró szakaszokra osztotta fel a folyó teljes hosszát, s így a nagy közös érdekek háttérbe szorultak. Idevonatkozóan a következőket mondta: „Mi az a társulati rendszer. Én hallottam többször, több oldalról, érdekelt nagybirtokosok szájából, hogy a társulati rendszer azért tartandó fenn, mert az egyes társulatok legjobban ismerik a maguk érdekeit és ennek következtében leginkább alkalmasak és hivatottak arra, hogy a maguk érdekeit megvédjék. Bocsánatot kérek, de egy folyószabályozás sohasem lehet localis feladat, sohasem lehet partialis feladat, mert ezt mindig a folyó természetének szempontjából kell megbírálni és akként kell intézkedni. S az csakugyan tagadhatatlan tény, hogy egy társulat, mely csak a maga érdekeit tartja első sorban szem előtt, soha nincs tekintettel az egész folyamrendszerre, soha sincs tekintettel arra, hogy alkalmazkodjék az egész folyó követelményeihez, hanem dominál nála az, a mit láttunk az alsó Tiszánál és mindenütt, hogy a folyótól elvétetnek földterületek, melyek tulaj donkép az ártérhez tartoznak. Innen származnak azon roszszalandó dolgok, melyeket maga a minister ur és az összes szakértők megjelöltek, bizonyos gátak hátrább való helyezése, minek voltakép értelme az, hogy bizonyos társulatok és birtokosok a megállapított terv ellenére, hogy földet nyerjenek, a folyó felé közeledtek a gátakkal. Ez azon szorulatok és egyéb calamitások értelme, melyek alatt az Alföld szenved." Beszédében hosszasan bírálta azokat a „szakembereket" és újságírókat, akik az önös érdekeket szolgálják ki. Beszéde végén a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy egy, a közmunka- és közlekedési ministerium szervezetét kiegészítő, a parlamentáris ellenőrzés és felelősség egész szigorával körülvett folyószabályozási központi osztály felállítását rögtön kezdeményezze, úgy hogy annak statusa és költségvetése már a jövő 1882. évi állami költségvetésbe bevehető legyen, hogy tehát ez az osztály a lehető legrövidebb idő alatt a folyókon központilag, egy egységes terv alapján való szabályozását foganatba vehesse. Mindaddig is felhatalmaztatik a kormány, hogy a társulati rendszer teljes mellőzésével, tehát központilag a költségeknek utólagosan való bejelentése mellett foganatosíthassa mindazokat a munkálatokat, a melyek az árvíz által leginkább sanyargatott vidékek érdekében múlhatatlanul szükségesnek s különösen azokat, a melyek még a folyó évben végrehajthatók." Az árvízvédelmi társulatok tevékenységét folyamatosan figyelemmel kísérte, gondjaikat rendszeresen szóvá tette. 1884. január 16-án interpellációt nyújtott be a közmunka és közlekedési miniszterhez a szegedi árvízvédelmi társulat ügyében, mely a kormányzat hibájából jutott súlyos anyagi helyzetbe, s amely ellen végrehajtást rendeltek el. 5 Két nappal később, január 18-án és 19-én ismét foglalkozott az előbbi témával, pontosabban a Tisza hajózhatóságával és a folyók rendezésével. Megdöbbentő információkat találunk beszédében az Alföld közlekedési viszonyairól: „... a ki Szegedről gőzhajón, tehát a világ legolcsóbb közlekedési útján akar menni és hétfőn a hajót elmulasztja, csütörtökön látogathatja meg a szomszéd várost. Félegyházától Csongrádon keresztül, leszámítva a kompokat, kő-úton nem mehet. A kutatás azt mutatta, hogy Csongrád megyének összesen 2, mondd két kilométer kőútja van." Utalt arra, hogy más megyékben átlag 180 4 KN. 1878-81. XIX. 121-123. 5 KN. 1881-84. XIV. 55-56.
