Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
HERMAN OTTÓ
és 300 km-es kiépített úthálózat található. A hajózás jobb megszervezését, a gátak rendben tartását és a már többször szóba hozott Hydrographiai Intézet létrehozását is szorgalmazta. December 17-én kétszer is felszólalt: először Hydrographiai Intézet létrehozását szorgalmazta, tulajdonképpen nem először, amely árvíz-előrejelző feladatot látna el. Elmondta, hogy az árvíz sújtotta időkben bizottságot is hoztak létre ennek előkészítésére. Nem tartotta megfelelőnek a minisztériumban működő osztályt. 7 A másik felszólalásában a Szamos szabályozásáról és az Ecsedi-lápról beszélt. Arra igyekezett rámutatni, hogy a lokális árvízszabályozás nem oldja meg az Alföld vízügyi problémáit. Személyesen is felkereste az Ecsedi lápot, amely tulajdonképpen egy történeti nevezetességű Rákóczi várat vesz körül. Ma már érdekes az az arány, amikor azt mondja, hogy a láp az ország közepén helyezkedik el. Rámutatott arra, hogy tulajdonképpen a Kraszna táplálja, s ha annak vizét egy csatornával továbbvezetik, fokozatosan kiszárad a történeti lápvidék, és „a széleken óriási földterületek volnának nyerhetők, valóságos termőföldek. Tehát a magam részéről kifejezem azt, hogy én úgy a Szatmár-megyei magyarság érdekében pártolom, hogy a legközelebbi eshetőségek ellen költségvetések szavaztassanak meg..." 8 A következő napon a Duna-szabályozás jobb megszervezését támogatta. 1884. január 18-án elmondott beszédében a „hydrographiai intézet" érdekében így érvelt: „Ez t. ház, egy hydrographiai intézet feladata és én nem értem, hogy épen a t. minister ur, a ki ily szerencsés körülmények között foglalja el helyét, midőn Magyarország folyói imminens veszedelemmel nem fenyegetnek, legalább azt hiszem, hogy nyugodt esztendők voltak, hogy ezen időközt nem találta alkalmasnak arra, hogy ily hydrographiai intézet szervezéséhez hozzáfogott volna. Én erre felkérem a t. minister ur figyelmét, miután erre nézve, a mint már mondottam, a ház határozata meg van és erre nézve ma Magyarországon semminemű lelkiismeretes szakember kétséget nem táplál, ennek szükségét mindenki elismeri, minden faktor, minden culturális intézmény, egy ily intézmény felállítását a legsürgősebb ügyek közé sorozván." A Tisza szabályozása és az árvízvédelmi társulatok ügyében 1884. március 14-én ismét nagy beszédet mondott. 10 A törvényjavaslatban ugyanazt a tendenciát fedezte fel mint „Tisza Kálmán miniszterelnök ur vármegyéjében. Megtartani az önkormányzat látszatát", s a kormánynak biztosítani még az apróbb ügyekben is a döntést. A gondot abban látta, hogy az árvízvédelmet a helyi társulatokra illetve az állami szakmérnökségekre bízzák, s mivel ezeknek egymással kapcsolatuk nincsen, a védelemben egymást veszélyeztethetik. Többek között ezért javasolta folyamatosan az országos hatókörű hydrographiai intézet és időjelző intézet felállítását: „A t. minister ur a múltkor azt méltóztatott nekem mondani, hogy igaz, jó volna egy hydrographiai intézet, de annak adatai csak 20-25 év múlva hajtanának hasznot: és ebből merített érvet a t. minister ur arra, hogy ez az intézet nem szükséges. Felfogásom szerint t. ház, az, hogyha valami csak 2025 év múlva hozza meg a hasznot, azt inkább csináljuk meg ma, mint holnap, (Úgy van! a szélső balon) mert egy nap is nyereség e haszonvételre nézve. Hiszen már a háznak mostani nyugodt tanácskozása igen tanulságos s a Tisza szabályozására nézve jelentőséggel bír az, hogy míg máskor a viz-ár miatt izgalomban volt az ország, mi most is 6 KN. 1881-84. XIV. 86-87., 101. 7 KN. 1884-87. II. 240-241. 8 KN. 1884-87. 11.270-271. 9 KN. 1884-87. II. 87. 10 KN. 1881-84. XVI. 13-16.
