Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS
jobbára pásztorkodásáról 1961-ben jelent meg Budapesten egy kiváló tanulmánykötet német nyelven az áldott emlékezetű FÖLDES László szerkesztésében. Ebben a magyarok mellett ukrán, lengyel, román, morva, szlovén és bolgár tudósok is publikáltak saját népeik pásztorkodásáról. 7 1969-ben FÖLDES László még monumentálisabb tanulmánykötetet szerkesztett, ahol közel háromtucat élvonalbeli kutató publikált Európa, a KözelKelet, s részben Ázsia sztyeppe-övezetei pásztorkodásának legjellegzetesebb területeiről és eljárásairól. 8 E két munkát nem ismertetem, a pásztorkodás kutatók ismerik vagy legalábbis hozzáférhető számukra. Mindezek alapján azt szeretném leszögezni, hogy a magyar kutatók hazánk népi állattartása feldolgozása során valójában nem foglalkoztak a máshol olyannyira exponált migrációs jelenségekkel. Az 1961-ben megjelent kötetben csupán BALOGH István írt a Hortobágy puszta extenzív állattenyésztése kapcsán a hajdúsági városok, elsősorban Debrecen, részben a Nagykunság és a Kiskunság városainak ún. külsőleges nyaraltatásáról. 9 Én magam az 1960-as évek elejétől kutatom a magyar alföldi állattenyésztést és pásztorkodási. 1966-ban jelent meg tanulmányom magyarul, majd 1968-ban angolul egy terjedelmesebb tanulmányom, amelyben a folyók s más vízjárta területek mellékén való állattenyésztés történeti és recens hagyományainak tömegét gyűjtöttem össze. 10 1970-ben jelent meg nyomtatásban kandidátusi disszertációm Extenzív állattenyésztés Magyarországon címmel. Ebben külön fejezet található Migráció és extenzivitás címmel. 11 Itt rámutattam több migrációs jelenségre, jobbára azonban a nyírségi juhászok vándorpásztorkodásával, illetőleg az Alföldön a transzhumansz legeltetésre emlékeztető folyó menti teleltetés emlékeivel foglalkoztam. Itt arra az eredményre jutottam, hogy az extenzív állattenyésztéssel, a nem elegendő legelővel és takarmánnyal jár együtt a migráció. Alig egy évvel később, 1971-ben, a Gunda Béla 60. születésnapjára kiadott tanulmánykötetben foglaltam össze a magyar pásztorkodásban fellelhető migrációs jelenségeket. 12 Ebben a következő típusokat vettem számba: 1. A két- és háromnyomásos gazdálkodás idején legeltetés a legelők mellett az ugaron, aratás és behordás után a tarlón, a nyár közepétől a kaszálókon, ősztől az egész határban. 2. Nyaraltatás a nagyhatárú alföldi településeken a lakóhelytől távol eső ún. külső legelőkön, ill. teleltetés a település határában lévő erdőségeken. 3. Legelővel nem rendelkező juhtartó gazdák az Alföldön, jobbára a Nyírségben tavasztól tarlószabadulásig a széles állathajtó utakon vásárról vásárra hajtották állataikat, ahol azokat nem adták el, de közben az út mentén legeltették állataikat. 4. A legelővel nem rendelkező juhászok legelő- és takarmánybiztosításának módjai az ún. felestartásba adás. Állományukkal két-három évre elszegődtek egy olyan birtokoshoz, földesúrhoz, akinek volt fölös legelője. A gazda biztosította a legelöt, a téli 7 FÖLDES L. (szerk.): Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp., 1961. 8 FÖLDES L. (szerk) Viehwirtschaft und Hirtenkultur. Bp., 1969. ' BALOGH I., Formen des extensiven Viehhaltung auf den Puszten von Debrecen. In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp., 1961. 465-503. 10 SZABADFALVI J., Nomád teleltetési rendszer az Alföldön. Műveltség és Hagyomány, X. Debrecen, 1964. 85-136.; SZABADFALVI J., Nomadic Wintering Sistem on the Great Hungarian Plain. Acta Ethnographica, XVII. Bp., 1968. 138-167. " SZABADFALVI J., Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Műveltség és Hagyomány, XII. Debrecen, 1970. 12 SZABADFALVI J., Migrationsformen im ungarischen Flirtentum. Studia Ethnographica et Folkloristica in honorem Béla Gunda. Red.: J. SZABADFALVI.-Z. UJVÁRY. In: Műveltség és Hagyomány, XIII-XIV. Debrecen, 1971. Studia Folkloristica et Ethnographica, No. Debrecen, 1984. 131-148.
