Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS
még a zsadányi gazdák is makkoltatták sertéseiket. Szeptemberben hajtották el „valahová Belényes felé, és ameddig a makk kitartott, vagy a hó engedte kinn is maradtak. A makkos erdőt a parasztgazdák bérelték. Mikor visszajöttek a makkról, akkor kukoricán tartották tovább a disznót. A makkon hizlalt szalonnája sokkal finomabb, gyengébb volt, mint a kukoricán nevelté. Olyan volt, mint a libamáj. Abban az időben mangalica disznót tartottak, ami hízékonyabb volt, mint a mai." Ugyancsak 1967 áprilisában, hosszas keresgélés után a szerencsés sors hozott össze Okányban egy hajdani makkos kondással, a 75 éves Hőgyes Imrével, aki szolgálatát 11 éves korában, 1904-ben kezdte. Még kisbojtár korában, 1906-ban járt egy alkalommal makkoló kondával a Béli-hegységben. A makkoltatást az időbeli távolság ellenére is igen élményszerűen mondotta el. Egyedülálló volta miatt igyekeztem szó szerint rögzíteni az itt-ott kérdésekkel irányított beszámolóját: Makk nem terem minden évben. Csak nyolc-tízben volt egyszer jól. Én 1906-ban, 13 éves koromban jártam egy falkósaX makkon Tenkén túl Gros és Hagymás közötti területen Schwarz úr disznóival. Én évekkel ezután elkerültem az uraság Tyúkod melletti (Szatmár m.) birtokára számadónak, öcsém, aki Debrecenben lakik még 1918-ban is volt Schwarz úr disznóival makkon Gros és Hagymás falvak közötti hegyen. Schwarz Lajosnak nagy birtokai voltak Okányban és a környéken. Hajtottak jó makktermő időben innen, Cséfáról és Barmod melletti majorságaiból is ugyanoda makkolni. Ugyanerre a vidékre hajtottak még disznókat Schwarz József Nagyszénásról, Tisza István Gesztről és Gyantéról, a Bölönyek Ugráról és Sarkadról Almássy gróf is. Amikor jó makktermés ígérkezett, Gros és Hagymás mellett béreltek legelőt a községtől vagy uraságtól; ezt nem tudom. A gazdatiszt és a számadó ment el még a nyár vége felé. Megnézték a termést és megállapodtak. A bérlésnél a fákat nézték, a termést, minél terebélyesebb volt egy fa, annál több volt rajta a makk. A bérlet 6 hónapra szólt, október egytől április egyig. A makkon március végéig maradtunk kinn egyfolytában. Hallottam, hogy máskor megesett, hogy olyan nagy hó esett, hogy a disznó nem találta meg a hó alatt a makkot és hazahajtottak, de amikor javult az idő, akkor visszamentek és használták az árendált területet április l-ig. Makkra a süldőket és az anyakocákat hajtottuk. 250-300 disznó volt egy falkában. Ezt két helyi pásztor kísérte, makkoltatta, de fogadtak melléjük két hónapos románt az ottani falvak lakosai közül. Mindig megbízható románokat kerestek, nem is volt velük soha bajunk. A hónaposokat 6 hónapra szegődtették, de elengedhették egy hónap után is, ha nem felelt meg, ezért is hívták hónaposnak. 1906-ban Okányból öt falka ment makkra. Szeptember végén, október 1 előtt egy héttel elindultunk gyalogosan. Minden falkával ment egy felelős bojtár és egy kisbojtár. A kisbojtár én voltam. A menettel együtt ment egy-két szekér a pásztorok holmijával és liszttel meg egyéb élelemmel. Lisztet azért szállítottunk, mert az egyik hónapos felesége ebből sütött nekünk a hat hónapra kenyeret. Egy napig hajtottuk el a disznókat Cséfáig. Itt is volt birtoka az úrnak, ott megpihentünk egy napig. Ezután elindultunk Tenke felé, innen tovább. Az egész út 120-130 km volt. Hajtani könnyű volt, akkor még megvoltak a 10 öles állathajtó utak. Az árendált terület körbe volt jelölve. A fák törzsébe be volt vágva az S. L., Schwarz Lajos nevének kezdőbetűje. A kibérelt rész a falkák között nem volt elhatárolva. Volt, hogy a pásztorok összekaptak, megverték egymást. Legjobb az volt, ha a pásztorok összementek és elhatárolták egymás között a területet. Ezt különbözőképpen kezdték meg legeltetni. Volt aki a szélén kezdte és sorban haladt, a másik meg középen. Ez volt a legügyesebb, mert így elsőnek ő járt ott, ahol minden nyáj összetalálkozott, s ő legeltethetett a legkedvezőbben. A disznót nem engedtük megterülni, fától fáig hajtottuk.
