Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

kereskedő ábrázolása is a tányérok fenekén. A kifelé hajló peremen leginkább virágdíszítmény van. A céhkancsókra emlékeztetően zöld színűek a hosszúkás, hasáb vagy palack formájú pálinkás bütykösök is. Ezek egyik oldalán egy bekarcolt vagy színes virágos ornamentika van, a másikon írás látható, néha huncut, akár obszcén felírás bekarcolt sorai olvashatók. A tányérokat, tálakat és más díszes cserepeket Debrecenben is felhasználták lakások, elsősorban a szabadkéményes pitvarok díszítésére. Ezt Debrecenben falitálasnak, nevezték. A felakasztott tányérokat csak családi alkalmakkor használták. Díszes cserépedényeket meg falra akasztott polcon, tálason, valamint nyitott kredenceken is tároltak. Az egyik legszebben ornamentált debreceni cserépedény a 3. képen közölt nagyméretű korsó. A híres debreceni kerámia az 1920as évek elején halt ki. Található ugyan fazekas, de hasonlóképpen mind HajdúBihar megyében máshol is csupán használati edényeket készítenek, kimondottan művészi értékű darabok nem kerülnek ki műhelyeikből. Ide sorolhatjuk Szabó Béla (Berettyóújfalu), Szabó János (Kornádi) és Juhász Ferenc (Berettyószentmárton) mesterek munkáit is. 4. A DEBRECENI CSERÉPPIPA Az amerikai kultúrnövény, a dohány a 16. század közepén jutott el hazánkba. 1574-ben Debrecen városi tanácsa már elrendeli, hogy „a rossz és ártalmas dohányzástól ... mindenki óvakodjék." 1665-ben a dohányzáson kapott embert 12 forinttal büntették. A dohányzás eszközét, a pipát Debrecenben az agyagtárgyak mesterei, a fazekasok készítették. A tilalmak miatt a 17. században még csak lopva készíthették, égethették. 1703-ban a tanács úgy dönt, hogy a pipacsinálás a szegény fazekasözvegyek dolga lehet, de minden elkészített darabot csak a város határán kí2. kép. 1807-ben készített madaras tányér 3. kép. Debreceni nagykorsó