Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
rásoktól, hogy külön kemencében szárítják és füstölik, s igen primitív módon szabad tűzön vagy földüregben égetik. A dán feketekerámia emlékanyaga igen ősi. A középkor folyamán azonban még nem találjuk meg a finom felületi kezelést, sikálást és díszítést. 34 A XVIII. században és a XX. század elején Európa nagy területére exportálták a dán feketecserepeket: Hollandiától és Norvégiától kezdve Litvániáig és messze le Németország területére Berlin, Drezda, sőt Bécs környékére. A szállítás szárazföldi úton és hajón történt. A dániai feketecserép virágkora egybeesik az elszegényedés idejével. A XIX. század második felében a mezőgazdaságban bekövetkezett nagy fejlődés, a tejtermelés és vajkészítés szövetkezeti úton való megszervezése s a takaréktűzhelyek bevezetése erősen hozzájárult a dán fazekasság hanyatlásához. 35 A feketekerámia készítése napjainkban a kelet-európai népek körében a legelterjedtebb. Legintenzívebb az előállítása Lengyelország területén. A siwak, a máz nélküli füstölt edény a lengyeleknél már a középkor folyamán el volt terjedve, s bizonyos mértékig az ország egész területén készítik napjainkban is. A lengyel feketeedény készítése REINFUSS R. szerint visszavezethető a történelem előtti korokra. A XVII. században sok fazekasközpont készítette még Lengyelország nyugati részében is a feketeedényt. Erről tanúskodik egy 1658-ból fennmaradt levéltári adat, amely szürke, mázatian edényekről tesz említést. Egyes városi központokban az utóbbi évszázadokban áttértek a vörös, majd a mázas edény készítésére, mégis Kelet-Európában, lengyel népterületen égetik még napjainkban is a legtöbb feketecserepet. A lengyel füstös edények általában nem koromfeketék, hanem szürke árnyalatúak. Ezeket a cserepeket évszázadokon át s a közelmúltban is főleg konyhaedényként használták. A közelmúltban készítettek, illetve napjainkban is gyártanak Lengyelország területén feketeedényeket nyugati Mazowszeban, a kiéli és a kieleci vajdaságban. A legfeketébb színű cserepeket Lukówban égetik, hol már sematikus növényi ornamentikát is csiszolnak az edényekre. A lcgnyugatabbra Lubienben készítenek hamuszürke színű füstölt cserepeket. ,6 ZELENIN D. és MOSZYNSK1 K. szerint bár a nagyoroszok és ukránok körében ismeretes a mázas edények készítése, igen intenzíven készítenek fekete cserepeket is. Az edények feketítését füstölés útján érik el. Az égetés végén még egy-két fahasábot vagy vékony zöld ágakat dobnak a katlanba, és sárral elzárják a kemence összes nyílásait. Mind az ukránok, mind a nagyoroszok sima kaviccsal csíkokat és más díszítménycket rajzolnak az edény falára. 37 Románia területén a füstölt, mázatian cserepek készítésének első nyomai a neolitikumból származnak. Azóta is mintegy négyezer éven át kimutatható szakadatlan folytonosságuk. BOBU FLORESCU F. szerint a fekete cserepek készítése a dákoknál nagy fejlettségre jutott. 18 A román fekete kerámia központjai: Vulpásesti, Lespezi (Roman), Schitu, Stavnic, Bivolari (Iasi), Poiana, Frumusica (Hârlâu). Erdély egyes vidékein is ismeretes a fekete edény előállítása. Sajnos, ide vonatkozóan csak igen szűkszavú közléseink vannak. Készítenek füstölt edényt pl. Csíkmadarason (Madaras). 40 A csíki (Madaras és Dánfalva) feketekerámiára utal HAAZ F. is. 41 A Szilágy megyei Magyarpatakon a mezőre még századunk negyvenes éveiben is fekete, füstölt, mázatian révi korsó14 STEENSBERG A, 1939. 122-144. 15 STEENSBERG A, 1939. 144. 16 REINFUSS R., 1955. 77-79. 17 ZELENIN D, 1927. 106.; MOSZYNSKY K, 1929. I. 352. 18 BOBU FLORESCU F, 1954. 47. 19 BOBU FLORESCU F, 1954. 46. 10 VISKI K., 1931.45. " IIAÁZ F., 1940. 185.
