Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
ban vitték a vizet. Erdélyben napjainkban is foglalkoznak feketeedények gyártásával Magyarláposon (Lápusul Unguresc), Tompaházán (Rádesti), Fényeden (Brádesti), és Szépvízen (Frumoasa). A jugoszláv-magyar határ tőszomszédságában, a vend vidéken, a Kovka és Züric patak mellett ugyancsak ismeretes a feketecserép készítése. Filovceben és környékén már csak néhány mester ért a feketecserép égetéséhez. Régebben a mezőre, kaszálóra, erdőbe fekete putrával (bugyogakorsó) hordták a vizet. A vend fazekasok paraszti használatra csak fekete korsót készítettek. 44 A feketekerámia rövid, általános ismertetése után vegyük sorra magyarországi fazekasközpontjainkat. Először azzal a három fazekasközponttal foglalkozom, ahol napjainkban is készítenek feketeedényt. A Dunántúl délkeleti részén Mohácson egyszerű technikával sötétszürke vagy fekete égetett mázatian edényeket korongolnak. Az elmúlt századokban Mohács volt a legismertebb magyar feketecserepes kerámiaközpont. A mohácsi fazekascéh 1718-ban kapta kiváltságlevelét. A XVIII. század közepén, az örökösödési háború idején a céh egy teljesen felfegyverzett lovas katonát állított a saját költségén. A XVI11. század folyamán még magyarok űzték a mesterséget, s valószínű, hogy csak később szlávosodott el. A jegyzőkönyveket és céhiratokat is magyar nyelven vezették. 45 A XIX. század második felében még nagy mennyiségben szállítottak külföldre. Szerbia, Bulgária, Bosznia és Hercegovina területére kb. 30 000 darabot szállítottak évente. 46 1 9 3 6-ban a mohácsi korsósok és fazekasok Szepessy Ignác pécsi püspökhöz fordultak azzal a kéréssel, hogy a Szerbiába induló hajókra vasárnap is berakodhassanak. 47 A fazekasipar Mohácson két csoportra oszlik: az egyik a fazekasság vagy más néven gölöncsérség, a másik a korsósság. A fazekas- és korsóscéh 1802-ben vált ketté. 48 Valószínűleg ebben az időben kezdik meg a gölöncsérek a mázas edény készítését. A fazekasok jobbára magyarok, akik festett, mázas edények előállításával foglalkoztak. A korsóssággal a közelmúltban és napjainkban a város népességének legkonzervatívabb része, a sokácok foglalkoznak. A korsósok kizárólag csak feketeedényeket, leginkább kantákat (bendis, böndis, szájas stb.), korsókat és nagy víztartó edényeket készítenek (3. kép, Néprajzi Múzeum, ltsz. 54.47.1.). Az utóbbi évtizedekben kezdték el különböző díszedények (vázák, kosarak) gyártását. A vázák s más újabb készítmények díszítése nem hagyományos, jellegében teljesen elütnek a korsósok által korábban készített edények formájától és díszítményétől. 49 A feketekerámia másik nagy magyarországi központja Szentes. Szentesen évszázadokon át ugyancsak fűstölt, mázatian cserepeket készítettek (Néprajzi Múzeum, ltsz. 33.950.). A szentesi kerámia jelentőségére már WARTHA V. is felhívta a figyelmet 1892-ben. 50 A XIX. század első évtizedében Szentesen tíz-tizekét fazekas dolgozott, s amikor a legtöbben voltak, akkor is csak huszonhárom-huszonhat a mesterek száma. 1840-ben a fazekasok a város szélén lévő Nagyvölgy-ér külső oldalára telepedtek ki, s fazekassort alkottak. Kitelepülésüket valószínűleg tűzrendészeti szempontok miatt szor42 MÁRKUS M. gyűjtése EA, 1374. 9. 43 BOBU FLORESCU F. 1954. 46^7. 44 NOVAK V, 1951. 1 15-116, 121, 125. 45 SCHLEICHER L., 1937. 28-31. 46 WARTHA V., 1892. 129, SCHLEICHER L, 1937. 24. 47 SCHLEICHER L, 1937.31. 48 SCHLEICHER L, 1937. 30-31. 49 SCHLEICHERL, 1937. 17-26. 50 WARTHA V, 1892. 49.
