Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
A XIV-XVI. század között a szájnyílás peremén bélyegzővel ellátott „grafitos" edények, amelyek töredékei nálunk is nagy számban megtalálhatók, nyugati behozatal révén jutottak Magyarországra. Passau és Bécs között több helyen állították elő ezeket, s a Dunán hajón szállították hozzánk. 18 Ezt a megállapítást HÖLLRIGL J. szerint támogatja az a tény, hogy ennek az edénycsoportnak lelőhelyei nálunk valóban a Duna mentén vannak. Az ausztriai feketeedény-importra több levéltári adatunk van. 1508-ban egy egri leltár bécsi fazekat (olla terra viencnsis) is megemlít. 19 A XVII. század folyamán az igen virágzó komáromi fazekastársulat tagjai, akik messze földre szállították edényeiket, nem szívesen látták a bécsi fekete edények versenyét. Már 1860-ban panaszos beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz a külföldi áru tűrhetetlen versenye miatt. A XVIII. század elején kapott céhlevelükben is igyekeztek érvényt szerezni - mind a készítés, mind az értékesítés terén - elsőbbségüknek. 20 A bécsi edények alakra is eltérőek, sokkal nehézkesebbek, mint az akkori magyar feketeedények. Szürke bécsi edények a Tolna megyei etei ásatásoknál is kerültek felszínre. 21 Az edények perem alatti jegyei nemcsak a bécsi cserepeknek voltak jellemzői. STEENSBERG A. ismertet egy dániai kora-középkori edényt, amelynek a pereme alatt két kereszt alakú bélyegző nyoma látható. 22 A XVI. századtól két nagy külső hatás éri a magyar fazekasságot: egyrészt a törökök színes munkája, másrészt a Dél-Tirolból származó habánok fejlett technikájú, ónmázas, gazdag díszítményű kerámiája. A habán hatás Észak-Magyarországot és Erdély középső részét érintette, de hatására a szomszédos területek magyar fazekassága is fejlődésnek indult és fejlődésében megelőzte az alföldi, török megszállás alatt levő területek kerámiáját. A hódoltsági területeken tovább fennmaradt a régebbi, a középkorból átörökölt fazekasság. Az előbb említett nyugati feketeedény-export mellett főleg az Alföldön készítettek tovább is fekete cserepet. 23 Színes cserépedényeket a parasztság nagyobb tömegben csak a XVIII. század végétől, a XIX. század elejétől használt. Erre az időre vezethetjük vissza a legnagyobb alföldi fazekasközpontok írókás díszítő technikáját. A fekete füstölt kerámiát nem szorította ki teljes mértékben a magas fokra jutó, mázas, színes fazekasság, megmaradt mellette, s egyes helyeken még napjainkban is készítik. A mázatian, füstölt feketeedények készítése nemcsak Magyarország területén ismeretes. Tudomásom szerint főleg Közép- és Kelet-Európa népei egyes helyeken még napjainkban is foglalkoznak feketekerámia égetésével. A korábbi évtizedekben készítésük valószínűleg még sokkal elterjedtebb volt. A továbbiakban néhány idevonatkozó adatot sorolok fel. Elöljáróban azonban meg szeretném jegyezni, hogy a feketeedények készítése nemcsak Európában ismeretes. Több primitív nép éget sötétszürke vagy fekete edényeket. Mexikóban, Mexico-Citytől 250 mérföldnyire délkeletre Coyotepec és Atzampa nevű helységekben az indián lakosság nagy hagyományú háziipara a fazekasság. Készítményeik egyik legősibb típusa a fekete edény. Készítményeiket korong nélkül, kezdetleges eszközökkel formázzák, kővel csiszolják, és kemencében, lefojtott füsttel feketítik. A fekete edények mellett csiszolt vörös cserepeket is égetnek. Ezeket ugyanúgy készítik, mint a feketéket, csak az égetés végén nem füstölik, hanem feketítik. 24 Igen szép fekete színű 18 HÖLLRIGL J., 1930. 168. adatát W. V. MOLTHEIM A, Beitrage zur Geschichte mittelalterlicher Gefasskeramik. Kunst und Kunsthandwerk, XIII. 73. munkájából vette. " NYÁRY A, a modenai Hippolit codex. Századok, VI. Pest, 1872. 356. 20 SIKLÓSSYL., 1918.31-34. 21 CSALOGOVITS J, 1937. 323. 22 STEENSBERG A., 1939. 134. 24. tábla. 23 SZABÓ K, 1938. 102. 24 SAYLES E. B., 1955. 953, 957.
