Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A FESTŐI, PÁVAPOMPÁS NÉPVISELET" Divatok a matyó népviseletben - a matyó viselet a divatban

Mahunka Imre káplán a ragyogó anyagi kárait elemezte. Számokkal igazolta, hogy milliókat költ a nép fölösleges fényűzésre, pedig nincs elég iskola, nincs kórház, az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt sok a beteg, nyomorgó matyó. A legszükségesebb élelmezési, ruházati és háztartási cikkekben is hiányt szenved a nép, ugyanakkor ragyogóra pazarolja a pénzét. A mozgalom vezetői tervezetet dolgoztak ki a ruházkodás helyes normáira vonatkozóan.

14 A tervezetet 1925. február 18-án, 12 pontba foglalva terjesztették a népfelvilágosító gyűlés elé. Az irányelvek a következők voltak: „1. Vőlegénysurc, jegykötő a jövőben nem lesz, a menyasszony csak jegykendőt ad a vőlegénynek... Ezáltal a családok visszatérnek a régi jó szokásokhoz és a költséges vőlegénykötő árát (kb. 2 millió korona) a család legfontosabb szükségleteire fordíthatja. 2. A fejre való kendőn csak egy sor rojt lehet. 3. A nyakra való kendőn csak egy sor berliner pamut rojt. 4. A szoknyán egy alj és egy sor keskeny pántlika. 5. A bőkötényen egy sor fekete csipke. 6. A lityán a nyaknál, a derékon, a kézelőn egy-egy sor bársony, az alján egy sor csipke. 7. A kötőn réz nélkül, legfeljebb 20 cm-nyi matyóliímzés és fekete rojt vagy csipke. 8. A réklin fekete zsinór, egy sor dísz. 9. A lányok hajában egy színes szalag réz nélkül, a legények nyakkendője réz nélkül. 10. A legénying fehér singolással vagy matyóhímzéssel réz és cseh pántlika nélkül. 11. A féke tő megmarad teljes régi eredetiségében. 12. A párnákból is elegendő régi szokás szerint 7 db, éspedig tiszta fehér huzattal, singolással. A menyasszony részére 15-18 párna fényűzés, hisz úgysem használják sohasem, másrészt megszűnik az a képmutatás, melybe azon szegény családok estek, melyek az esküvő napjára a szomszédoktól kérték kölcsön a párnákat, másnap pedig visszaadták." A felvilágosító népgyűlések eredményei alapján kimondották, hogy hamvazószerdán bűnbánati körmenetet tartanak, ahol nyilvánosan elégetik az összegyűjtött ragyogódíszeket, utána pedig senkin sem tűrik meg a felesleges cifraságokat. A ragyogóégetésnek híre ment az egész országban, általános érdeklődést váltott ki a nem mindennapi esemény. Cikkek sora jelent meg a legkülönbözőbb újságok hasábjain, tiltakozó sürgönyök és üdvözlő, lelkesítő levelek érkeztek a községházára és az egri érseki aulába. A ragyogóellenes mozgalom fő sajtóorgánuma a Borsod című, Mezőkövesden megjelenő keresztény politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap volt, amely napról napra részletesen tudósított az eseményekről, és helyt adott a mozgalomvezetők agitatív hangú írásainak is. A Borsod február 14-i számának vezércikke - Ébredj álmaidból, Mezőkövesd népe! címmel - A Kolumbus-korabeli tudatlan, vad indiánokhoz hasonlítja a matyókat, akik ragyogó üveggolyóért, tükördarabkákért cserélték el igazi értékeiket, saját kultúrájuk termékeit. A február 21-i szám vezércikke pedig a bibliai tékozló fiú példázatát emlegetve szólítja fel Mezőkövesd népét megtérésre. A megtérés erkölcsi je14 Borsod, 1925. febr. 21. 1-2., valamint kézirat a Matyó Múzeum Adattárában, továbbiakban MMA Ltsz. 252.