Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„MEZŐKÖVESD A MAGYAR FALU LEGFŐBB REPREZENTÁNSA" A matyó népművészet felfedezése, a matyó „image" kialakulása
főnyi lakodalmas nép. A csapatot a főispán, az alispán, az árvaszéki elnök, a főjegyző, a főszolgabíró, a járásorvos és a jegyző kísérték. Felhoztak még egy matyó szekeret is 3 lóval és egy magyar ruhás czigány zenekart. Az Andrássy úton zeneszóval vonultak a Teréz-városi plébánia-templomba, ahol Kutschera Ferenc káplán eskette őket össze. A templomból a 6 nyoszolyólány és 6 vőfély vezetése mellett megindult a menet a kiállításba, ahol a „Debreczeni csárdában" lakodalmi ebéd várta őket. Délután 4 óráig a jász ház téres udvarán táncz volt, azután matyó szokás szerint szekéren vitték az új párt a vőlegény házába. Ezúttal az egész területet bejárták vidám tarka menetben, s aztán a falu matyó házába vitték az új házasokat. Ott bekövetkezett az új lakóház elfoglalása és újabb lakoma, melynél a közönséget is meg-megkínálták kaláccsal és édességgel." A millenniumi matyó lakodalom jegyespárja Gáspár József és Csirmaz Mária voltak. Az egykori vőlegény idős korában még elmesélte fővárosi élményeit Dala Józsefnek, a Matyó Múzeum igazgatójának. 21 A matyó ház látványos berendezésével és a nagysikerű matyó lakodalommal felkeltette a nagyközönség érdeklődését e sajátos kultúrájú népcsoport iránt. A matyó népművészet felfedezése tehát a millenniumi kiállítás sikerével teljesedett ki. A Szabadság című lap egy lelkes tudósításában már a később közkeletűvé vált önálló fogalommal, Matyóniaként emlegeti a dél-borsodi népcsoportot: „Óriási közönség bámulta a falvak házai között Matyónia egyik házát, mely egyik legérdekesebb látványt nyújt eredeti berendezése által a kiállítási faluban. E házat Matyónia exkirálya, dr. Tarnay Gyula alispán is megszemlélte és a boldogságtól sugárzott az arcza, hogy az ő hajdani birodalma képviselve van a kiállításon." A Budapesten megtartott lakodalom volt a matyóság első nagy nyilvános szereplése. Ez az esemény példaértékű a népi kultúra századvégi értelmezése és értékelése szempontjából, másrészt pedig a matyó népcsoport saját önértékelése szempontjából is. A matyó népművészet széleskörű ismertté tételében kiemelkedő szerepet játszott Izabella főhercegasszony, a királyi herceg neje, aki „a művészi háziipar fő patrónája és terjesztője" volt. Az általa 1895-ben Pozsonyban alapított Izabella Háziipari Egyletben már a század legelején varrtak a felvidéki kézimunkák mellett matyót is. A matyóságra egyébként gróf Batthyány Lajosné, az Országos Háziipari Szövetség elnöke, valamint Benczúr Gyula festőművész felesége, a szövetség alelnöke hívták fel a főhercegné figyelmét. Az ő segítségükkel indult meg a század elején a matyó hímzések külföldi megismertetése. Az általuk támogatott Tulipán Szövetség 1908-ban már matyó hímzéseket küldött a londoni világkiállításra, 1911-ben pedig a torinóira is. 22 A főhercegasszony ötlete volt, hogy „a matyók háziiparának népszerűsítése okából" az ún. Izabella-bálon, a farsangi szezon legkiemelkedőbb eseményén matyó lakodalmast mutassanak be. 23 Az eseményre 1911. február 12-én került sor az Operában, ahol is a 7 élőképből álló lakodalmas játékot az Operaház főrendezőjének, Keméndy Jenőnek rendezésében mágnás szereplők adták elő. A játék betanításában részt vett néhány mezőkövesdi matyó pár is, az „élethű" népies díszletek közé a bútorokat a miskolci múzeum kölcsönözte, a jelmezeket Mezőkövesdről szállított népviseletek adták, sőt Tarnay Gyula, Borsod vármegye alispánja maga is szerepelt, a kövesdi bíró megszemélyesítőjeként. 21 Dala]., 1971. 115-116. 22 Pongrácz M., 1952. EA 3540. 23 FügediM., 1989a. 316-318.
