Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„MEZŐKÖVESD A MAGYAR FALU LEGFŐBB REPREZENTÁNSA" A matyó népművészet felfedezése, a matyó „image" kialakulása
A jól sikerült és nagy visszhangot keltett operaházi matyó lakodalmas egyértelműen ráirányította a figyelmet Mezőkövesdre. Még ez év őszén maga a főhercegasszony személyesen is ellátogatott a matyókhoz. Egész napos gazdag program keretében ismerkedett a matyó népélettel, s lévén szenvedélyes amatőr fotós, meg is örökítette élményeit. A Vasárnapi Újság „legelőkelőbb munkatársa" vagyis Izabella fotóival illusztrálta a főhercegasszony látogatásáról készült tudósítását. 24 Ettől kezdve rendszeressé vált Mezőkövesd és a matyó népélet idegenforgalmi látványosságként, reprezentatív magyaros, avagy népies programként való bemutatása. Gyorsan kialakultak ennek a sztereotip, állandó momentumai is. Ezek a következő „forgatókönyv" szerint alakultak: a matyó nép „megtekintése" (lehetőleg ünnepnap a templomba menet); reprezentatív vendégeknek népszokásbemutató, leggyakrabban lakodalmas; eredeti matyó hímzések megtekintése és vásárlás, valamint matyó viseletbe beöltözve fényképezkedés. Az első világháború idejére tehát a matyóság - „Matyóföld", „Matyónia" „a magyar falvak királynője" - közismertté vált a magyar nemzeti kultúra és háziipar egyik reprezentánsaként. A matyó népművészet felfedezésében és értékeinek interpretálásában egyrészt a „népipart" jószándékkal pártfogoló arisztokrácia, másrészt a századelő nemzeti művészetet teremteni kívánó szellemi mozgalma, valamint a helyi intelligencia képviselői játszottak szerepet. A matyó népművészet ismertté válásának ez az első időszaka még elsősorban pozitív irányban befolyásolta a matyó népi kultúrát és e népcsoportot. Önbecsülést, megerősödő identitástudatot adott, könnyebb megélhetést jelentett, mintegy új perspektívát nyitott a matyóság előtt. Ugyanakkor a külső hatások és idegen érdekek megjelenése és erősödő befolyása törvényszerűen feszültségeket is előidézett. A matyóság felfedezésének, híressé válásának természetesen árnyoldai is voltak. A matyó népcsoport kultúrájának egyedisége, a „kiválasztott" szerepe, a kirakatélet negatív reakciókat és pejoratív megítélést is kiváltott a század elejétől. Ebben az értelmezésben „a karakterből karikatúra lett", ahogyan az 1920-as évek végén az egyik aggódó újságcikk megfogalmazta. Már a matyók első fővárosi vendégszereplése, a millenniumi lakodalom alkalmából megjelenik viccfiguraként Matyó Matyika, a nagyvárosra rácsodálkozó, a fejlődés jelenségei között csetlő-botló „maradi" karakter megtestesítője. A későbbi évtizedekben Matyófi aláírással jelennek meg a regionális lapokban azok a sztorik, típusviccek, amelyeknek „hősei" értetlenül mozognak az új jelenségek és vívmányok között. Gyakori humorforrás volt a matyók gúnyolására az is, ahogyan a mezőkövesdiek a kirakatélet következményeit, a sok idegent, a számukra ismeretlen jelenségeket, szavakat értelmezték. így lett a sziámi királyból „szihalmi" király (a szomszéd település Szihalom nevéből, a feminista kongresszus vendégeiből „fenomesta dámák", az észt vendégből „eszt nektek!". Gyakori bírálat, sőt gúny tárgya volt ismétlődően Mezőkövesd és a matyó népélet infrastukturális elmaradottsága, a „földhözragadtság" is. A „parasztváros" közútjainak állapota kétségtelenül sok gondot okozott, a por vagy éppen a sár és a Hór-patak gyakori áradása végletes helyzeteket okozhattak. Ezeket a nehézségeket olykor a népcsoport egészének jellemzésére, karakterének általánosítására is fordíthatta, bírálati eszközül alkalmazhatta a közvélemény, a sajtó. így lett Mezőkövesdből „Mezősárosd", a főutcából „Tehénkorzó" a gúnyolódó írásokban. 25 24 Vasárnapi Újság 1911. 47. sz. nov. 15.; valamint a Photo Habsburg c. kötet 25 Tóth Kálmán újsággyűjteménye HOM NA 4680.
