Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„MEZŐKÖVESD A MAGYAR FALU LEGFŐBB REPREZENTÁNSA" A matyó népművészet felfedezése, a matyó „image" kialakulása

Csikós Tóth András akvarellje képeslapon, Jankó János 1895-ös fotója alapján (1927) hagyta! Vígan koczintanak egymással - mint régi jó pajtásokhoz illik - a legények, a ház Zsuzsója meg vígan önti a kancsóból a kerti bort.« A matyó népcsoportot pedig a következőkkel jellemezte Kovács Gyula: „nagyon conservativek viseletükben és szokásaikban. Minden befolyást távol tartanak maguktól, bizalmatlanok, felettébb munkások és vallásosak. A tarka-barkaság, a pántlikás czifraság, ránczos szoknyák iránt nagyon sok az érzékük". A Néprajzi Falu megelevenítése érdekében már az előkészületek során szorgalmazták, hogy időnként vidékről felhozott nagyobb csoportok jellemző ünnepi eseményeket jelenítsenek meg a területen, hogy a kiállításlátogató városi közönséget a „valóságos esemény élményében részesítsék" - fogalmazta meg többek között Wlisloczki Henrik is,