Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön

Vendégváró gyerekek a kövesdi főtéren jó matyósan." - így írja le Dala József azt a miliőt, melyet a MÁV Vendégház nyújtott az idelátogató, „matyó népélményre vágyó" vendégnek.'' Kíméletlenebb képet fest viszont a matyó idegenforgalomról Szabó Zoltán indulatos szociográfiájában:

6 „Micsoda szörnyű ellentét, hogy éppen a legnyomorultabb matyó falu közepén teremtettek egy Potemkin-kocsmát, ahol idegenek gyönyörűségére a talmi magyar élet pompáját mutogatják ... Az autósoknak az idegenforgalmi csárdában a barackpálinka mellé matyólányokat és gatyás matyólegényeket szolgálnak fel, hogy táncoljanak velük." A mezőkövesdi idegenforgalmi arculat kialakításában fontos szerepet kapott a pályaudvar is, amely a vonattal érkező vendég első benyomásai miatt lényeges pontja a tudatosan alakított arculatnak. Ezeket a szempontokat is szem előtt tartva a MÁV a Vendégházzal egyidőben a pályaudvart is „matyóba öltöztette". A várótermekbe pirosra 5 Dala J.-Erdélyi J., é. n. (1941) 15. 6 Szabó Z, é. n. 74.