Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön

A matyó Vendégház, 1934. A Matyóház vezetője egy nyugalmazott ezredes felesége, a több nyelvet beszélő Pöcher Gyuláné Vay Ibrányi Ilona lett, aki feladatát nagy odaadással látta el.

3 Működéséről így ír a Mezőkövesdi Újság: „Pöcherné mindent elkövet, hogy visszavigye a régi útra a matyókat. Időnként berendel magához matyólányokat és legényeket, kölcsönadja a matyóházban lévő régi ruhákat, és a megvendégelt matyó fiatalság eltáncolja a régi táncokat, matyómódra mulatozik, matyódalokat énekel. Sokszor nagy nézőközönsége van ezeknek a matyó-vendégeskedéseknek: idegenek, akik felejthetetlen élményekkel távonak."

4 Az idegenforgalmi szolgáltatásokhoz hozzátartozó vendéglátás, szórakoztatás hamarosan erősen megosztotta a matyó közvéleményt. „... a MÁV stilizált matyóbútorral, búboskemencével vendégházat rendezett be utasainak. Szórakoztatásukról is gondoskodott. Ott ülnek a virágos udvaron cigányok mellett a szálas matyólegények, hímzett lobogós ingujjban, kékített bőgatyában, fejük búbjára csapva a gumival hozzákapcsolt hosszú rozmaringos kalap. A lányok legszínesebb ruhájukban várnak a táncra. Jó ebéd után rázendít a banda, s a matyópárok forognak a betonon. Sokfodrú szoknyájuk szétnyílik, mint a harang, repül utánuk. Kivillannak a fehér alsók, a hosszú, térden alul érő slingolt nadrágok. Libeg a sok fodor, pántlika a levegőben, s hullámzanak a kék gatyák. Exotikum ez az idegen tömegnek, mely körülállja a táncolókat. A legények táncba viszik a külföldi nőket. A lányok megtáncoltatják az idősebb urakat is, megforgatják őket 3 Felsőmagyarország, 1933. nov. 19. A matyókért címmel szinte „ars poeticát" tett közzé. 4 Mezőkövesdi Újság, 1933.