Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„FELETTE SZORGALMAS ÉS HASZNOS MEZEI MUNKÁS" A summásság hatása a matyóságkép alakulására

„FELETTE SZORGALMAS ÉS HASZNOS MEZEI MUNKÁS" A summásság hatása a matyóságkép alakulására A matyóság híressé válásában, a matyó mítosz alakításában sajátos szerepet játszott a munkamigráció,

1 a summásság is. Egymástól látszólag távol álló, mégis kölcsönösen összefüggő jelenség a látványos, színpompás népviselet és a summásmunka. A városi nagyságú paraszti közösségre nehezedő gazdasági-társadalmi nyomás, a túlnépesedés következményei sajátos módon hatottak vissza: az erősen rétegzett társadalmat a „matyó stílus" fenntartása, az ünnepi szokásokban, viseletben, népművészetben megnyilvánuló közös kultúra tartja össze. Ez a népes paraszti társadalom megkereste a közelben és távolban azokat a munkalehetőségeket, amelyek segítségével biztosítani tudta megélhetését, életfenntartását, és ezen túl az összetartozást kifejező és megjelenítő, elsősorban az öltözködésben megnyilvánuló matyó stílust. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a matyók a paraszti életforma hagyományos kereteiből kilépve próbálták meg fenntartani a hagyományos helyi életformát.

2 Az idegenben való mezőgazdasági munkavállalásnak már a 19. században is volt jelentősége a matyók életében. A múlt század első felében a kövesdiek napszámos munkát vállaltak a közeli szőlőbirtokokon és lejártak aratni az Alföldre. 1896-ban Istvánffy Gyula már ír a matyó summásokról:

3 „A szegények, amit nyáron át keresnek, abból éldegélnek a téli hónapokban, e végből aztán nyaranta csapatostól járnak el sommásnak az Alföldre, vasúti földmunkához napszámosnak, az ország legtávolabb eső vidékeire... Télire azonban, október végével, vagy november elejével visszahozza valamennyit a szülőföldhöz való ragaszkodás és a szeretet." A múlt század végétől tömegessé váló summásmunka azonban ettől gyökeresen eltérő, új munkaszervezési forma volt. Hátterét a nagybirtok átalakuló munkaszervezési struktúrája adta. A munkaigényes kapásnövények, ipari növények, főleg a cukorrépa termesztésének elterjedésével új, tömeges munkaerő-szükséglet jelentkezett a növényápolásban és betakarításban. Erre alkalmazták a többnyire hat hónapos szerződésű summáscsapatokat, köztük sok nőt. A summásság Mezőkövesden a múlt század végén néhány év alatt tömegessé vált. A matyók szinte monopolizálták ezt a munkalehetőséget, talán a legkeresettebb, legjobban becsült csoportjai lettek e nehéz, kemény munkavállalási formának. A matyó nép kiváló munkástulajdonságai tehát már a múlt század végén részévé váltak a kialakuló 1 A kivándorlás a múlt század végétől szintén jelentős számban mozgatta meg a matyóságot, hiszen Mezőkövesd az északkelet-magyarországi „kivándorló terület" szélén feküdt. Az Amerikai Egyesült Államokban munkát vállaló matyók nagyrészt jelentősen tudták segíteni családjuk gazdasági előrehaladását. Az amerikás matyók vizsgálatára azonban itt tudatosan nem tértem ki. 2 Vö. Fél E.-Hofer T., 1979. 12. 3 Istvánffy Gy.. 1896. 110.