Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

hozzászólásnak. Aktivitása — úgy tűnik — némileg csökkent az elmúlt parlamenti ülésszakhoz viszonyítva, időarányosan valószínűleg kevesebbszer szólalt fel. Tematikai tekintetben kb. ugyanazokat az ügyeket képviselte. Egy különbség azonban mutatkozik: Az elmúlt három ciklusban, Szeged képviselőjeként, céltudatosan, folyamatosan és következetesen képviselte — a nemrégiben árvíz-sújtotta Szeged városának és lakosságának érdekeit. Ebben a ciklusban képviselt városa érdekében nem mondott beszédet, talán még szóba sem hozta. Szegedet viszont továbbra is segítette: 1890. február 10-én [10] pl. a szegedi rakpart ügyét hozta szóba; e kérdésre egy évvel később ismét visszatért (1891. III. 4. KN. 1887—1892. XXII. 366., 369—370.). Legtöbbször — ezen az ülésszakon is — általános politikai kérdéssel foglalkozott, beszédeinek legalább fele tematikai tekintetben is ide sorolható. Próbáljuk ezeket vázlatosan áttekinteni: 1889. júliusától vett részt a képviselőház munkájában; júniusban illetőleg az őszi ülésszakon, a következő politikainak minősíthető ügyben hadakozott a kormánnyal: Június 3-án kemény bírálatot mondott Tisza István miniszterelnök [3] politikai és kormányzati tevékenységéről. November 22-én az országban uralkodó aggasztó közállapotokat hozta szóba [4], december 10-én pedig a munkásság anyagi, politikai és kulturális helyzetét [6] kérte számon a kormányon. 1890-ben öt nagyobb beszédét minősíthejtük általános, politikai beszédnek: január 20-án a magyar honvédségről [7]; május 22-én a honossági törvényről, és Kossuth Lajosról [12]; november 17-én és 26-án a lóverseny és a szerencsejátékok ellen, illetőleg az egyházak és a felekezetek egyenlőtlen helyzetéről szólt [14], december 6-án és 9-én a fegyvergyártás ügyét [21] vetette fel. Az ország gazdasági ügyeiben is gyakran felszólalt: 1899-ben első beszédét régi aggódó témájának, a filoxerának szentelte [1]; 1890. februárban és novemberben — a mezőgazdasági tárca költségvetésének tárgyalása kapcsán ismét a filoxéráról [10], illetőleg a magyar mezőgazdaság helyzetéről [18] szólt. 1891. június 24-én, már az ülésszak végén a vasutak államosításával, az osztrák és a magyar vasutak kapcsolatával foglalkozott [18]. Szívesen szólt minden ciklusban a közigazgatás helyzetéről és megreformálásáról. Itt néha ellentétes nézeteket is hangoztatott. Nem tartotta jónak a meglévőt, mégis félt a reformoktól, amelyekben mindig az osztrákhű kormány megerősödését vélte bekövetkezni. Következésképpen gyakran az ország függetlenségének az ügyéért harcolt. Az ülésszakon elhangzott beszédeiből négyet sorakoztathatunk ide: 1889. december 6-án — a belügyi tárca költségvetése kapcsán — foglalkozott részletesen a közigazgatás helyzetével [5]; 1891-ben a tavaszi ülésszakon három alkalommal is visszatért a közigazgatás reformjára [17] és július 15, és július 28. Ez utóbbi két alkalommal „A közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben" szóló törvényjavaslat részletes vitájában beszélt két alkalommal is. Nem feledkezett meg a korábban is képviselt tudományos intézetekről sem. 1889. május 27-én a Magyar Tudományos Akadémia; 1890. január utolsó napján a Nemzeti Múzeum bővítéséről [9] november 29-én pedig a Néprajzi Múzeum létesítésének ügyében [15] mondott beszédet. Talán kevesebbet foglalkozott most az oktatás ügyeivel: 1890-ben általában a közoktatás ügyeit taglalta [8], egy évvel később, január 23-án a kisdedóvók gondjait hozta a ház elé [16]. Egyszer foglalkozott 1889— és 1892 között kulturális kérdéssel, általánosságban a magyar kultúra helyzetével 1889 májusában [2].