Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

és ugyanazon cselekmény ügyében egy és ugyanazon bíró egy és ugyanazon okmányon két képviselőt kért ki, a kiknek egyike [41] én voltam, hogy a bizottság másfél éven keresztül ülésről-ülésre halogatta a döntést, mert az a másik képviselő a megidézésre sohasem jelent meg, és nem akarta elmondani a maga esetleges mentségét, és mikor azután az elvi kérdés vetődött fel, midőn a bizottság azt mondta, hogy az egyik, tudniillik én, mindig megjelent, tessék kettéválasztani az ügyet, mert lehetetlen, hogy valaki, a ki megteszi kötelességét, másfél esztendeig álljon elintézetlen ügygyei a társadalom előtt: akkor azt mondták, hogy miután egy cselekmény, egy okmány van a bizottság előtt, ezt az ügyet kettéválasztani nem lehet. De másfél év múlva, mikor arról volt szó, hogy itt makacsság forogván fenn a másik képviselő részéről, el kellett intézni az ügyet nélküle is, mégis kettéválasztották az ügyet, és megtörtént az, hogy a ház engem kiadott, a másikat nem. Én pedig, t. ház, oda álltam a bíró elé, és a bíró azt mondta, hogy ártatlan vagyok, nincs semmiféle tényálladék; így állok én most a t. ház előtt. T. ház! Én figyelemmel hallgattam Polónyi Géza képviselőtársam beszédét, és azt mondom, hogy az összes itt elhangzott beszédek közt az ő beszédének az eleje volt az igazi, mikor ő azt mondja, hogy szeretné, hogy a két kikért képviselő álljon mentül előbb a ház elé a felmentő verdikttel, és bizonyítsa be, hogy a mit írt, az igaz volt. De már odáig nem követem a t. képviselő urat, a hol üldözést akar látni. Mert kiejtett egy szót, és ez a szó reá nézve is irányadó. Ez a szó az volt, hogy a közérdek kívánja ennek az ügynek a felvilágosítását. Én magam is, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a közérdek egyet követel, tudniillik azt: képzelhető-e Magyarországon az elaljasodásnak az a foka, hogy legyen annak oly kormányzata, mely közpénzekből terjeszti a korrupcziónak azt a nemét, azt a fokát, mely itt felhozatott? (Úgy van! jobbfelől.) Hát, t. ház, ezzel szemben azt mondják, ime komoly képviselők, egyszermind előkelő hírlapírók írták. Sajnálom, hogy az én gyűjteményem nincsen itt. Engem elnevezett a magyar sajtónak egy része országos gazembernek; azt mondta, hogy a londoni zsebtolvajok protektora vagyok. Nincs az az invektiva, az a gyalázó, piszkoló dolog, a mit reám fel ne hoztak volna; de felhozták olyanok, a kikre én nem adok semmit. Engem a társadalom azóta is épúgy elfogad, mint azelőtt. És a meddig én merek a bíró elé állani, és tiszta vagyok lelkiismeretemben, én személyesen nem adok az effélére semmit. De azokat a czikkeket férfiak írták. Magyarország közérdeke azt okvetetlenül tudni akarja, hogy igaz-e a dolog vagy nem, hogy itt a közpénzek a korrupcziőnak ezen nemére voltak fordítva: igen, vagy nem? (Úgy van! jobbfelől.) Hát, t. ház, én látom, hogy itt kontroverzia forog fenn a jogászok közt. Nekem van érzékem az iránt is, hogy a hol politikai küzdelem folyik párt és párt közt, ott minden párt védi a maga emberét, Ez, t. ház, a politikának egyik lényeges része; hiszen elvégre az van mondva róla, hogy az exigencziák tudománya. De én, t. ház, úgy fogtam föl a dolgokat és úgy fogom fel, úgy voltam ennek a háznak tagja eddig és leszek ezentúl is, és úgy fogok megállani a társadalomban, hogy nekem, mint képviselőnek, mint törvényhozónak, mint egy kerület megbízottjának első sorban és kiválóan kötelességem minden polgári kötelességeimet híven és minden tartózkodás nélkül teljesíteni, tehát odaállani, ha illetékes bíró szólít, a bíró elé is. Ezt parancsolja lelkiismeretem, és ekként fogok cselekedni. (Helyeslés jobbfelől.) 1892—97. 28. A miskolci házadóról 1895. március 28. KN. 1892—1896. XXIV. 123. T. képviselőház! Nemcsak az indít felszólalásra, hogy Miskolcz városának egyik képviselője vagyok, hanem az is, hogy Miskolcz városának kérvénye kihat mindazokra a városokra is, a melyek hasonló sorsban vannak, sőt azokra is, a melyek a jövő fejlődése folytál abba a helyzetbe jutnak, hogy házbéradót kell fizetniök. T. ház! Az egyszer bizonyos, hogy vannak városok, a melyekben nem a bérbe adott lakások aránya az, a mely szerint igazságosan lehessen a házbéradó-kulcsot megállapítani. Mert lakás és lakás közt nagy különbség van. És hogy ez a különbség mit jelent, az már abból a visznyból is látható, hogy egy városnak mily házai vannak. Miskolcz városában áll 150 emeletes ház, majdnam 3000 földszintes házzal szemben, a hol tehát a bérbevétel és bérbeadás nem olyan viszonyok szerint történik, mint pél-