Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

dának okáért Budapesten, a hol 30 vagy 40 lakás van egy tető alatt, tehát egy bizonyos, aránylag csekély rezsivel van megterhelve évenkint, a melylyel fentartatik. Miskolczon házankint általában egy-két lakás van bérbe adva. Tehát már ezen körülménynél fogva sem lehet kifejlett nagy városok kulcsát ilyen, még csak fejlődésben levő városokra alkalmazni, a nélkül, hogy azokat a fejlődésben meg ne akasztanák. Miskolcz városánál pedig, mely teljesen átalakuló félben van, és a melyben a diósgyőri vasgyárnak közelsége is még különösebb viszonyokat teremtett, ez kiválóan figyelembe veendő. Már azért is, mert Miskolcz városában a kisipar elhanyatlott, a szőlészete tönkremenent, a diósgyőri vasgyár munkásai pedig egy nagy kontingensét nyújtják a lakások bérlőinek, a nélkül azonban, hogy ők e városnak igazi lakói volnának, mert a várost inkább csak kaszárnyának tartják, a hol hálnak, napközben pedig a gyárban vannak és ott töltik idejüket tehát korlátolt értelemben fogyasztók. Mindezeknél fogva, t. képviselőház, ezen kérvény igen alkalmas arra, hogy midőn majd a törvény revízió alá kerül, bizonyos viszonyok ne általánosíttassanak a fejlődő félben levő municzipiumokra, mert ily viszonyok csak arra alkalmasak, hogy a fejlődésben levő municzipiumot fejlődésében tetemesen megakaszszák. Ennélfogva, t. ház, kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság indítványát elfogadni, a mely azt mondja, hogy a kérvény lehető figyelembe vétel végett adassék ki a pénzügyminisztériumnak. (Helyeslés.) 1892—97. 29. Az új országház építéséről 1895. május 4. KN. 1892—1896. XXV. 205—208. [205] T. ház! Én a múltban teljes nyíltsággal és határozottsággal mindig megtámadtam azt a pazarlást, melyet mi bizonyos épületek emelése körül egyáltalán elkövettünk, mert én egész életemben annak a meggyőződésnek voltam az embere, hogy sokkal többet ér egy egyszerű parlamenti épület, a melyben jó törvények hozatnak, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) mint a világ legczifrább parlamenti épülete, a melyben rossz törvények hozatnak. Megmondottam előre, t. ház, hogy azon tervezet, a melylyel a kormány annak idején fel lépett, oly optimisztikus, a mely meg nem állhat. Akkor, a mikor a parlamentre költségek kérettek a háztól, azt mondották, hogy 9 millióval 10 év alatt fel lesz építve a parlamenti épület. Mi már akkor megmondottuk, hogy ez abszolút lehetetlenség azon tervezet mellett, a mely be volt nyújtva, és én ma is azon állásponton vagyok, hogy a költségeket olyan épületeknél, a melyek gótikus stílben épülnek, előre biztosan kiszámítani abszolúte lehetetlen. (Helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, azt elismerem, hogy ha már belementünk ezen építkezésbe, és ha már úgy állíttatott az oda, hogy ez egyszersmind a nemzeti fény, a nemzeti becsület kérdése, be is kell azt fejeznünk. Itt természetesen az ornamentika kérdése is lép mindenek előtt előtérbe, és azt hiszem, meg fog nekem bocsátani Ugrón Gábor t. képviselőtársam, hogy beszéde némely részére megjegyzéseket engedjek meg magamnak. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, azt tartom, hogy minden köz épületnek, a melyek jellege kétségbevonhatatlan, ha már az ornamentika ezt is fel akarja tüntetni, akkor annak az intézmény lényegének megfelelőnek kell lennie. De minthogy én gravaminális országgyűléseket nem vagyok hajlandó tulajdonképeni parlamentarizmusnak venni, tehát azt találnám, hogy ha már magyar parlamenti épületen személyesítő ornamentikát akarnak alkalmazni, az igazán jellemző szoborművekben legyen kifejezve és ez esetben odavalók legelőször azon férfiak és azon korszak szereplői, a kik alatt és a mely korszakban a valódi parlamentarizmus valósággal megkezdődött, és másodsorban odavalók azon tényezők szobrai, a kik a magyar nemzeti életben valóban számot tesznek. És én sokkal többre is becsülném azon kaszás magyar embert szoborban feltüntetve mindenféle más, úgynevezett „dicsőséges tényezők" szobránál. Meg kellene kezdeni azon parlamenti épület feldíszítését, ha már személyesítő szobrokról van szó, azokkal, a kik a parlamentáris életet Magyarországon csakugyan behozták és meghonosították. Ugrón Gábor t. képviselő úr szokott vervvel és tűzzel nekiront József császárnak, a ki a magyar alkotmányra nem esküdött föl és nem koronáztatta meg magát, tehát, mint monda, nem való a magyar parlamenti épületre. Én le-