Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

minden megkülönböztetés nélkül az egész nemzetre hárítják, hogyan történik, hogy itt egyszerre felhangzik az ámítás vádja egy egész nemzettel szemben? Mikor ez így áll, t. ház, akkor csak egy magyarázata van a dolognak és ez az, hogy a koronát huzamos időn keresztül tudatosan rosszul informálják, és így szólaltatják meg akkor, mikor már bele van plántálva a hamis nézet. T. ház! Egyelőre a borossebesi királyi szó mellett maradok. A t. belügyminister úr iparkodott először a nemzetiségre, másodszor a chauvinizmusra vonatkozólag elmondani nézetét. A belügyminister úr szava körülbelül így hangzott: „a politikai nemzetet alkotják az itt lakó nemzetiségek, köztük a magyar is". És hogy ezen szava korrektségét bebizonyítsa, hivatkozik Kossuth Lajosra és Széchenyi Istvánra. Közbevetve legyen mondva, t. ház, milyen jó az az öreg Kossuth az ő terminológiájával, mikor a hínárból ki kell magukat szabadítani, az az öreg Kossuth a kit oly hálátlansággal, a kegyelet teljes hiányával kitagadtak a nemzet kebeléből, most jó, hogy a kormány terminológiáját kisegítse a bajból. De vigyázzanak jól, mert Kossuth nem szalmaszál, a melybe kapaszkodni lehet, az egy hatalmas ledöntött pálmatörzs, melyet a belügyminister úr karja át nem foghat és jóllehet, le van döntve, a maga fordulataival maga alá temeti azt, a ki hozzányúl, különösen mikor arról van szó, hogy a magyar nemzet vagy nemzetiség fogalmát valaki megállapítsa. Akkor, mikor Kossuth Lajos tanulta a magyar közjogi terminológiát, még nem léteztek azok a finom megkülönböztetések, a melyekre ma már szükség van. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A nemzet és nemzetiség: „Nation és Nationalité" közt nagy különbség van; a franczia visszautasítja, ha valaki nationalitének nevezni, és vissza fogja utasítani minden önérzetes nemzet, és ha arról van szó, hogy adjuk meg, különösen a magyar nemzetnek a megfelelő korrekt fogalmát, akkor azt csak úgy lehet megalkotni, hogy ezredéves történetével és küzdelmeivel megalkotta ezen államnak keretét és ő maga festette belé államéletének képét. A magyar nemzet adja meg e kép színét, alakjait, a mi azontúl van, lehet árnyékolás, erősebb vagy gyengébb világítás, de alá kell rendelnie magát az összhangnak, nem szabad azt megzavarnia. A reflexet, ha túlerős retouchesal kell gyengíteni, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az árnyékot, ha erősebb, maró, causticus eljárással kell eltörölni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az összes magyarázatokkal szemben, a melyeket a nemzetiségi kérdésben hallottunk, nekem csak egy és ugyanazon meghatározásom van, és ez a feltétlen hazafiság követelése. A magyar alkotmány összes jogait és szabadságait élvezheti mindenki, a ki ebben az országban lakik és föltétlenül hazafi; így az, a mire tegnap Horváth Gyula t. képviselőtársam is rámutatott, hogy Mocsáry Lajos háta megett állt Babes és Mocsonyi, oly állapot, mely azt jelenti, hogy az ezredéven át itt államot alkotott nemzet alkuba bocsátkozik, mikor alkuról semmi szó nem lehet. De hát hagyjuk ezt! Legyen szabad nekem már a chauvinizmus szóról beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Igaz: verba valent usu; minálunk e kifejezést nem úgy használják, mint a hogy kellene. Minálunk ezt bűnnek szeretik dekretálni; törvénytelen eszközökkel való visszaélésnek. Ujabban azt is halálos bűnnek tartják, hogy ha a magyar nemzet fentartásának czéljaira chauvinistikus eszközökkel él. És mire mutatnak rá? A tordai mozgalomra, a melynek összes eredményei, hatósági megbecslés szerint, egynehány forint kárban nyilvánultak, vagy a nagyváradi eseményekre, a hol hivatalos becslés szerint 46 frt 23 kr. volt a kár. Horváth Gyula t. képviselőtársam tegnap igen jól rámutatott arra, hogy hát ezekkel állították szembe a király szavát, hogy ő leczkéztesse [146] meg ezeket? Én másképen fogom fel a chauvinistikus mozgalmat, mert annak a chauvinistikus mozgalomnak mély gyökerei és érthető törvényei vannak, annak nem az a tulajdonképeni hatása, mi a felszínen mutatkozik. Azok a nagyváradi és tordai események szakasztott olyanok, mint mikor a vihar megmozgatja a fákat, de felkavarja a szemetet is; annak a viharnak erejét nem a szemét után, hanem a benne lakozó törvények után kell megítélni, megbecsülni és ahhoz képest kell vele foglalkoznunk is. (Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Én nyíltan és határozottan megmondom, hogy igen is chauvinista vagyok, valahányszor magyar ügy propagálásáról van szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Nem sokat tartok egy férfiúról, különösen ha a közéletben szerepet kíván, ha nem chauvinista, a mikor arról van szó, hogy ennek az államalkotó nemzetnek, mely e hazában való létjogát egy ezredév küzdelmével vívta ki magának, ügyeit propagálni