Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

elfogadásra ajánlotta, egyenesen rámutatott arra, hogy a zsidóság és a keresztények között házasságról szóló törvényjavaslat a zsidóellenes mozgalom gyógyszeréül van felajánlva." Mindezek után felszólította az ország miniszterelnökét, „hogy hagyja el a helyét". Kifejtette a társadalom történeti fejlődésére vonatkozó tézisrendszerét is. Statisztikai adatokat is közölt a zsidó lakosság hatalmas gyarapodására: „A statistikai adatok összegzéséből pedig az tűnik ki, hogy József császár idején Magyarország zsidósága 25.000 főnyi volt és ma a 700.000-t megközelíti. Nem tagadható t. ház, hogy e számnak ekkorára való növekedése nem a belszaporulat folytán jött létre; létrejött az a beáramlás által." Szóvá tette azt, hogy „a zsidó felekezet, mint vallásfelekezet törvénybe véve nincs, minthogy Magyarországon vannak törvénybe bevett vallásfelekezetek..." Mind ezek után szorgalmazta mindenirányú jogi rendezésüket, polgári egyenlőségüket, szélsőséges szokásaik felhagyását és a vegyes házasság engedélyezését (KN. 1881—84. XIV. 306—310.). A következő napokban még egyszer-egyszer rövid megjegyzésben védte álláspontját. 1884 kora tavaszán, pontosabban február 22-étől ismételten több érdekes témát vetett fel a képviselőház előtt. Szóvá tette pl. a távirati iroda és a szerzői jog ügyét [58]: „Tehát a tételnek abban kell állnia, hogy a ki a távirat számára oltalmat akar, annak kell ezt akarni a sajtó összes terméke, minden hírlap számára külön-külön és akkor a sajtószabadság, a mi a sajtót világhatalommá teszi, megszűnik létezni" (KN. 1881—84. XV. 181—182.). Március 6-án a szeszadó bevezetését támogatta (58. KN. 1881—84. XV. 305—306.). Valószínűleg február 22-én elmondott gondolatai jártak tovább agyában, amikor, március 8-án, részletesen fejtette ki véleményét a szerzői, illetőleg az írói és művészi tulajdonjogról [60]. Megfogalmazásában is formás, a konkrét irodalmat is számba vevő, jól felépített beszédében szóvá tette a levéltitok védelmét, az irodalom fontosságát stb. (KN. 1881—84. XV. 331—333.). A Tisza szabályozását és az árvízvédelmi társulatok ügyében 1884. március 14-én ismét nagy beszédet [60] mondott. E törvényjavaslatban ugyanazt a tendenciát fedezte fel mint „Tisza Kálmán miniszterelnök úr vármegyéjében. Megtartani az önkormányzat látszatát" s a kormánynak biztosítani, még az apróbb ügyekben is, a döntést. A gondot abban látta, hogy az árvízvédelmet a helyi társulatokra illetve az állami szakmérnökségekre bízták, s mivel ezeknek egymással kapcsolatuk nincsen, a védelemben egymást veszélyeztethetik. Többek között ezért javasolta folyamatosan az országos hatókörű hydrographiai intézet és időjelző intézet felállítását. További fontos feladatnak tekintette egy reális helyzetfelvétel elkészítését, „hogy tehát a Tiszáról, Dunáról és ezek mellékfolyóiról hydrographiai felvételek történjenek és ezek alapján ... állapíttassék meg a műszaki terv ..." Beszéde végén, ajánlásait, határozati javaslatként is beterjesztette (KN. 1881—84. XVI. 13—16.). Március 18-án az ún. „ceglédi inzultust" igyekezett rövid megszólalásban [62] tisztázni Herman Ottó, ennek tartalmát és jelentőségét a II. fejezetcsoportban szeretném elmondani (KN. 1881—84. XVI. 43—44.). A képviselőházban a vasutak építése évente többször is szóba került, de ezekhez Herman Ottó nemigen szólt hozzá. 1884. március 26-án mégis szóba hozta a Mosztár és Metkovicit összekötő vasútvonal ügyét, talán csak azért, mert a mindig számontartott Bosznia és Hercegovina területéről volt szó. Itt sem a vasutak telepítésének valamely vonatkozása