Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

a szót, hogy „nem igaz". (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A bosniai occupatio idejében Helfy barátom tisztán kifejtette, hogy a ministerelnök, midőn az országgyűlést szétküldötte, ámított. (Helyeslés a szélső balon.) Ez a parlament naplóiban benne van. Mikor e házban a kormány az ordinariumban való egyensúly felállításának porát hintette szerte-széjjel, akkor végig sivított e parlamentben e szó „szédelgés". És felélesztem és feltámasztom Német Albertet az ő sírjából, a ki a ministerelnök umak e parlamentben szemtől szembe e helyről azt mondotta, hogy a ministerelnö!, ur éveken át hazudott itt, hogy éveken át csalhasson ott. És a t. ministerelnök ur magatartása mi volt? Ő ugy találta, hogy ő sokkalta magasabban áll, (Derültség a szélső baloldalon) semhogy ily dolgok hozzá érjenek föl. Ha valaki ma elfogulatlanul figyeli meg a magyar társadalmat s ennek a közéletben lévő rétegeit, ezt az érzéketlenséget meg fogja találni a magaslaton és meg fogja találni alantosan is. Az az érzékenység, a mely a társadalomban ható rugó arra, hogy komolyan vegyük a szavakat s azokhoz mérjük tettünket s ne tűrjünk meg semmiféle szenyt, mely rólunk visszaeshetik a közéletre is, az az érzékenység rendkivül meggyengült. Ily körülmények közt vájjon mi lehet még az, a mi bennünk, a kik az ellenzéki harczot e házban évről-évre folytatjuk, egy rossz, egy gonosz és elsöprendő rendszer ellen, mégis azt a harczi kedvet fentartja? Megmondom. Legelőször is a kötelesség érzete. (Helyeslés a szélső balon.) Vezet még minket még az is, hogy a magyar közélet szerencsére még nem foglalja magában mindazon elemeket, melyek különben annak vezetésére alkalmasak és hivatottak volnának. Ugy, a mint én ezeket s a társadalmat egyáltalában s azoknak ezreit ismerem, tudom, hogy azok, a kik a közélettől visszavonulnak, ezt nem lanyhaságból, nem kötelességérzet hinyából teszik, hanem azért, mert undorodnak; (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) mert sokkal hatalmasabb bennük az önérzet és sokkal több az előrelátás, semhogy ne tudnák, hogy ily korhadt rendszernek meg vannak számlálva órái, hogy az a vakrendszer, melynek összes ide-oda mozgása nem egyéb, csak a parlamenti intriga s a vármegyébe való kiszaladgálás, mely épen szemköre kisszerűségénél fogva vak a külföld mozgalmai és társadalmi alakulása iránt, hogy ez a rendszer szükségképen oly helyzetbe fog jutni, hogy elfújja az első szélroham és nyoma sem marad. És én ebben nem hiszem a nemzet vesztét, de igenis az uralkodó rendszerét. Mert a nemzetnek épen akkor a benne meglevő még intact erőknél fogva ébrednie kell és biztos vagyok abban, hogy Tisza Kálmán 14 éves kormányzása e nemzetben nem fog több nyomot hagyni, mint egy lidércznyomás, mint oly betegségből való föllábadozás, mely az organismusban megkettőzteti, megszázszoroztatja az erőket, hogy a hibákat kiköszörülje. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek világos tudata az, a mi engem itt tart, hogy felemeljem szavamat akkor is, a mikor tüntetőleg vissza akarják utasítani, sőt csorbítani a felszólalás jogát. Én hiszek nemzetem jövőjében, de csak egy feltétel alatt. Most a kísérletek második fokozata járja. Deák Ferencz azt mondta: meg lehet csinálni a közös ügyet becsületes emberekkel; 1875-ben azt mondta Tisza Kálmán, az eddigiek nem voltak elég becsületesek, most következnek a becsületesebbek. És még egyszer meg fogják tenni a kísérletet az úgynevezett legbecsületesebbekkel, de a mostani alapon azokkal sem fognak boldogulni. Mert az emberi társadalom megmásíthatatlan tövénye, mely szerint az élő lény egymagában és társas állapotban mozog, világosan arra az alapra mutat, melyen e párt áll; mert nincsen menekvés, nincs világosság, csak egy: hogy önállóság, [386] függetlenség nélkül államok nem fejlődhetnek, nem maradhatnak fenn. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Én ennek tudatában állok itt, ezért küzdök. Vádolom Magyarország jelen ministerel nőkét, hogy megsértette Magyarország társadalmát az erkölcstelenség kísérletével, hogy a 14. §-sal iparkodott csorbítani Magyarország alkotmányát, hogy odáig vitte a dolgot, hogy a jelen költségvetésben a honvédelmi tárcza nem áll törvényes alapon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vádolom mindezekkel és ez alapon elfogadom Irányi Dániel határozati javaslatát és visszautasítom a költségvetést. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Szünetet kérünk.) 1887—92. 4. A közállapotokról 1889. nvember 22. KN. 1887—1892. XIV. 62—67. [62] T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a jövő kor-