Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

szakok történetirója, a kinek az a feladat jut, hogy a mai kor történetét megírja, kénytelen lesz róla feljegyezni, hogy ez a legmagasabb politikai hypocrisis és a legnagyobb társadalmi decrescendo korszaka volt. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) És ha csekély magam, a ki ennek, fájdalom, a kornak embere kell hogy legyek, talán azon gondolkoztam is, hogy vájjon áll-e az a tétel, hogy a parlamenti küzdelem közben az elveket kell magasra tartani, nem pedig a személyeket támadni: a lefolyt perczekben és pillanatokban mélyen meggyőződtem arról, hogy Magyarországon elérkezett az a perez, hogy az elvi harczot fel kell függeszeni és támadni kell azt a személyt, a melynek vezetése alatt a magyar parlamentben a politikai hypocrisis a legnagyobb fokra hágott. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Mélyen sajnálom, sőt szégyenlem, hogy meg kellett érnem, hogy Magyarország törvényhozása, a magyar parlament, a melynek első lehellete épen Kossuth szellemének behatása alatt következett be, épen azt fogja kiközösíteni, azt fogja kilökni, nem ugyan a magyar állampolgárságból, a melyre nézve a t. ministerelnök ur addig csüri-csavarja a dolgot, hogy utoljára a díszpolgárságig jusson, (Derültség a szélső baloldalon) hanem ki fogja közösíteni a magyarságból. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem az önök rongyos állampolgárságáért, nem az önök görnyedező államiságáért fáj az ő nagy szive, hanem azért, hogy magyarságát veszti el egy oly törvény folytán, melyet épen az a törvényhozás hozott, a melyet ő alkotott meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vegyük, t. ház, ezen parlamentnek legközelebbi múltját. Hát lehet-e egy ministerelnököt jobban meghazudtolni, mint azzal, [63] hogy midőn azt állítja, hogy egyes polgárok kedvéért külön törvényt hozni nem lehet, arra utalhatunk, hogy hisz egyes polgárokért a törvényhozás nálunk is hozott már törvényt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Deák Ferenczért!) Hozott törvényt Deák Ferenczért és ha önök reclamálják maguknak, hogy önök Deák Ferencznek törvényes utódai és elveinek követői, akkor ne vegyék el — nem tőlünk — hanem az országtól azt a polgárt, azt a dicső alakot, a ki nem mint ephemerida van a haza történetébe, e népek szivébe beleoítva, hanem oda csakugyan örökös értékű tettek által van bele plántálva. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ne közösítsék őt ki, ne mondják azt, hogy nem érdemel ezen törvényhozástól egy törvényt, nem érdemli meg egy fennálló törvénynek még módosítását sem. ... A magyar ellenzéknek az a sorsa, hogy valahányszor kormányváltozás történik, kevés kivétellel mindig sphynx-ekkel áll szemközt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Betöltik a közoktatási ministeri széket milyen indokolással? Egy ministert ültetnek bele, a ki az egyik megyében jó administrator volt. Ámde egy megyét jól administnálni és az ország közoktatását jól vezetni: ennél én nagyobb különbséget életemben sohasem ismertem és nem ismerek. (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Betöltik a belügyministeri széket kedves emberrel, jó baráttal, hisz mindnyájan ismerjük őt. (Tetszés balról.) Ha kérdezzük, hogy ugyan mennyire terjed a múltban a köztéren való munkálkodása? Erre azt mondják: irt, a „Fővárosi Lapok"-ban novellát, (derültség a szélső baloldalon.) A ki pedig a pénzügyeket nem birta rendbe hozni, sőt a kinek a ministersége alatt dívott azon korszak, melyet tegnap Beöthy Ákos t. képviselőtársam nagyon jól jellemzett s a melylyel szemben az előadó ur megemberelte magát és igen nagy bizalommal és önérzettel hirdette, hogy az ordináriumban az egyensúlyt helyreállították, mondom, a ki a pénzügyeket nem tudja rendezni, azt áthelyezik a földmívelési tárczához. ... [64] T. ház! Megértük azt, hogy kincses Kolozsvár városában leleplezték Mátyás király szülőházán az emléktáblát. A leleplezési ünnepélyen felállott a pénzügyi budget t. előadója és fényes közönség előtt demonstrálta, hogy Mátyás király kora és Tisza Kálmán kora egy. (Derültség a szélső baloldalon.) Sőt constatálta azt is —• ha nem csalódom — hogy Szilágyi Dezső minister ur jövőbeli reformjai akkor csíráztak már Mátyás király idején. (Derültség a szélső baloldalon.) Ilyen ünnepélyen elmondott szó messze elhangzik, t. ház. Utána következett a másik: Jókai Mór, Magyarországnak, fájdalom, ma már nem kellő melegséggel ünnepelt koszorús költője, a ki odaérkezett az ő ódájában egy fordulathoz, a hol látni vélte a jövőnek elhomályosodását, mindenek elpusztulását, mert elvesztette az ő vezércsillagát, azt a vezércsillagot vesztette el, a melyről ő azt hitte, hogy Mátyás korának második kiadását ez fogja megcsinálni. Elvesztette a vezércsillagot. Miért? Nagyon egyszerűen, mert egy ephemeridához kötötte az ő egész reményét és munkásságát; mert a trónokon ülők és azok utódai alá vannak vetve