Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

társadalomban valósággal csak a lökdösés tár­gyai és tapasztaljuk, hogy a szegény hülye úgy­szólván mindig az udvarok szemétdombján, a gazdaság körül az ólakban tölti el nyomorúsá­gos életét. E boldogtalanok részére épen az szól, a mi a siketnémák és vakok részére, hogy tudniillik más társadalmakban a hülyék ügye szintén fel van karolva. Én ez alkalommal nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy Magyarországon a hü­lyékkel egyáltalában senki sem foglalkozik. Mert nekem tudomásom van egy szerény ma­gánintézetről, a Frimm Jakabéról, mely a kor­mány részéről némi, azt hiszem maga a t. mi­nister ur is elismeri, csekély segélyben részesül, mit a 18,000 kimutatott boldogtalannal szem­ben, én ezt elégségesnek nem tarthatok. Nem akarom tovább fárasztani a t. ház fi­gyelmét azzal, hogy most ez ügyet bővebben kifejtsem, csak meg akartam pendíteni és pedig azért, mert azon szó, mely itt emelkedik, sokkal könnyebben terjed el az országban, sokkal könnyebben találja meg a könyörületes sziveket és a gondolkodó emberek értelmét, mint ha bár­mely egyes röpiratban, avagy lapokban bárki az eszmét felvetné. Most beérem azzal, hogy ez ügyet itt felemlítettem és iparkodtam a társadalom figyelmét e dologra fordítani. (Helyeslések.) 1884—87. 12. A főrendi ház reformjáról 1885. február 12. KN. 1884—1887. IV. 100—106. ... [100] T. ház! Akkor, a midőn alkot­mányrevisio előtt állunk, mikor tehát minden pártszempont, minden pártálláspont kidomborí­tandó teljesen: akkor szerintem a megalkuvás­nak semmi jogosultsága sincs. ... Szó van arról t. ház, hogy vannak elévülhe­tetlen jogok; szó van arról, hogy van rend és méltóság és annak magasabb hivatása van egy nemzet, vagy az emberiség sorsához hozzászólni. T. képviselőház, én mint democrata ezt ha­tározottan tagadom. Hát hiszen, nem akarok én a történeti deductióba mélyen belenyúlni; de mondom, hogy a ki a királyi hatalomnak vagy az úgynevezett magas aristocratiának a keletke­zését és történelmét veszi, ennek mélyebben kell abba nyúlni, mint a mennyire tegnap bele­nyúlt Beksics igen t. képviselőtársam, a ki azt mondta, hogy minden aristocratia kinevezés út­ján jött létre. (Halljuk!) Már t. képviselőház, ha az igazi történelmet vonjuk kérdőre, akkor nemcsak a magyar, hanem az egész világ magas aristocratiának őseit nem egyszer ott fogjuk találni sokszor az országútszélén oly műveletekben, melyeket ma minden büntetendő codex, nagy büntetésekkel sujt. És t. képviselőház, azt mondják: történelmi jog, történelmi fény. Honnan, miért? mert a tör­ténelmet hamis alapon irják a történetirók; ők csak azt domborítják ki, a mi pillanatnyi hatal­mát éreztette, őket elvakítja a királyok, a hires családok, az aristocratia fénye; ők a hadjáratok, nempedig a művelődés szerint irják a történetet és kidomborítják azon hadvezért, a kinek egész dicsősége nem karja erejében és nem szelleme magasztosságában rejlik, hanem a milliónyi véres testekben, melyeket a nép maga szolgáltatott. Hát t. képviselőház, ha sehol senki sem meri felemelni szavát azon népnek érdekében, melynek vérén minden trónnak és aristocratiá­nak fénye és dicsősége alapszik, én bátran fel­emelem szavamat e nép érdekében itt a magyar országgyűlés közepén. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) ... [101] Miről van most szó? A tiszta democ­ratia és még inkább az, hogy negyvennyolcz­ban Magyarország átment a rendi alkotmányból a képviselői rendszerhez, logicailag követeli azt, hogy minden rendi intézmény a maga egé­szében, a maga részleteiben egyszerűen eltörül­tessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) ... Ez t. képviselőház, oly logicai következmé­nye a népképviseleti rendszemek, melyet sem Szilágyi Dezső képviselő ur az ő választásával, sem Irányi Dániel t. barátom az ő választási rend­szerében nem fog meghazudtolni és nem fogja ki­mutathatni azt, hogy az én álláspontom hamis. De tovább megyek t. képviselőház. (Halljuk!) Amarról az oldalról, erről az oldalról, ezek­ről a helyekről mit hallunk? Hallunk hivatko­zást Belgiumra, hallunk hivatkozást Angliára, Amerikára és több államra s azzal akarják indo­kolni a senatus, a második kamara létezését, de elfelejtenek egyet, a mi ilyen dolgoknál soha el nem felejthető, elfelejtik azt, hogy Belgium, hogy Francziaország, hogy Anglia és minden állam, mely kétkamarás rendszerel bir, önálló és független, a maga sorsát intéző állam, holott Magyarország nem az. (Ugy van! a szélső bal­oldalon). ...

Next

/
Thumbnails
Contents