Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

T. képviselőház! Én nem ismerek el sem­minemű kiváltságos jogot, mert előttem a fel­adat az, az én törekvésem az, hogy a magyar nemzet, mint olyan, összes erejének kifejtésé­vel, nem kérdve annak származását, csak érté­két és becsületességét, tudja megalapítani a ma­ga boldogságát. Ez t. képviselőház, az én álláspontom s én teljes tökéletesen osztozom abban, a mi Buckle művének és észjárásának a legfőbb és legsarka­latosabb elve, tudniillik az, hogy nem a buzo­gány, nem a kard, nem az ágyú, nem a szuronyt tartó király az igazi, hanem az az igazi király, a ki tud. S az aristocratiában nem ismerek el semminemű születést és számlázást, hanem el­ismerem a tudást, a becsületes törekvést, a ne­mes lelket. (Tetszés a szelő baloldalon.) És mu­tassa ki ezt egy bíborban született vagy a legutolsó béres fia, előttem mindkettő egy és ugyanaz. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Az indokolások során az is előfor­dul, hogy helyet kell csinálni egyáltalán bizo­nyos rendeknek, bizonyos qualificatióknak a törvényhozásban. T. ház! Én azt a kérdést ve­tem fel, ha a főrendiház ma eltörültetik, vájjon létezik-e akadály, mely Magyarország főnemes­séget, Magyarország főpapságát, Magyarország zászlósait vagy mindazokat, kik egyáltalán a főrendiházban jogosultsággal bimak, kizárja, eltolja a törvényhozói működéstől? Én ezt taga­dom t. ház. Ha teljeskorúságot értek, ha kellő adóalapot mutatnak ki, nem 3,000 frtot, hanem egy csekélységet és meg tudják nyerni a nép bi­zalmát, akkor helyt foglalhatnak a nemzet kép­viselőházban és lehetnek törvényhozók az initi­ativa teljes felszerelése mellett. T. ház! Kiváltságot akarnak, egyéb semmit. S akkor, midőn itt Irányi Dániel t. képviselőtársam sem zárkózhatott el attól, hogy ő határozati javasla­tát kisérje oly szavakkal, különösen beszéde végén, melyek tiszta, democrata szavak voltak, hogyan lehet egyáltalán indokolni azt, hogy itt a kiváltságokat oly intézményekkel egyeztes­sük össze, melyek a kiváltságot kizárják, mert ellentétesek — választással — kinevezéssel. ... [102] Én, t. ház, ezen politikát magaménak nem vallom és azt mondom, hogy ha Magyar­országnak most valamire szüksége van, ez az: törülje el a felsőházat, vagyis a mostani főrendi­házat. Erre absolute semmi szükség nincs, annak fennállását, szükségességeit, jó hatásait még a magyar történelemből sem lehetne kimutatni. ... T. képviselőház! Én nem tagadom, mert igen jól tudom a történelemből, jelesen a ma­gyar társadalom fejlődéséből, hogy a magyar aris­tocratia valósággal dicső alakokat, nagyszerű ha­zafiakat, tetterős oly embereket adott a hazának, kikről nemcsak pietással, hanem örök hálával kell hogy emlékezzünk. De én nem beszélek ezekről; el fogom ismerni jövőben is a nagy tettet; hanem beszélek általánosságban arról, minek világos tanúságát itt látjuk főrendihá­zunkban, a melyről már statistikai alapon is ki­mutattatott, hogy vájjon mi az ma. Mit ér az a testület, mely magának azt vindicálja, hogy keblében van a valóságos hatalom, a főrang, a dicső ősök ivadéka, az egyház összes hatalmá­val, mely közel ezer tagot számlál s mind e ha­talom, mind az, a mi magának fényt, sőt értelmi elsőbbséget követel, a mi latba veti hatalmát, a mi azt akarja, hogy szavazata mérlegeitessék, mind az vájjon mit állít ki a mai politikai harcztérre?... [103] Én ide akarom beültetni a democratia tölgyfáját, a mely daczol a viharral, daczol a villámmal és mindenha egy-egy ága letörik, azt önerejéből kipótolja. Nem fogadom el sem a törvényjavaslatot, sem a határozati javaslatot, hanem érvelésem alapján a következő határoza­ti javaslatot nyújtom be (olvassa): Határozati javaslat. Az országgyűlés képvi­selőháza kimondja: 1- ször, hogy a főrendiháznak, mint rendi intézmények létjoga abban a perczben szűnt meg, a melyben a népképviseleti rendszer elfo­gadtatott; 2- szor, hogy ugy a jogegyenlőség, mint a „semmit rólunk nélkülünk" elveknél fogva — mint a mely elvek a szabad választáson nyugvó népképviseletnek sarokkövei — a főrendiház eltörlendő; 3- szor, hogy a nemzet közéletének az ön­kormányzatban gyökerező fejlődése a rendi in­tézmény minden faját teljesen kizárja; 4- szer, hogy tekintettel a nemzet közszelle­mének, a legkiváltságosabb helyzetben is, nyu­godt, inkább szenvedő, mint cselekvő lükteté­sére, oly intézményre, mely egyfelől a népképviselet, másfelől a szentesítés jogával fölruházott korona és tanácsa között helyet fog­laljon, semmi szükség nincsen. Mindezeknél fogva utasítja a képviselőház a kormányt: terjeszszen elő oly törvényjavasla­tot, mely a főrendiház eltörlését kimondja. ...

Next

/
Thumbnails
Contents