Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

föl, hogy ha a kényszertestület kimondatik, az illiberalis, mert kényszerítő van már, magában a törvényben is, ez a törvény tehát reactionarius; én ezzel szemben azt merem állítani, hogy a legalkotmányosabb országnak törvényhozása egyetlen egy törvényt sem bir megalkotni a melyet ily módon reactonariusnak, kényszerítőnek keresztelni ne lehetne. (Tetszés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek t. ház, hát mi egy törvényhozásnak a feladata törvényeivel? Az, hogy ő az élet nyilvánulásait, az illető hatásköröket, szóval mind azt, a minek szabályozása állami és társadalmi szempontból okvetetlenül szükséges, praecis törvénynyel szabályozza is. Ilyen módon, t. képviselőház, van kényszer még a jogegyenlőség törvényében is, van a lelkiismeret szabadságát decratáló törvényben is; kikkel szemközt? a kik a jogegyenlőséget, a lelkiismeret szabadságát elismerni nem akarják. No már t. képviselőház, ezen a soron elindulva, az ipart a munka szempontjából fölvetve és nem téve azt a megkülönböztetést, melyet a múltkor Pulszky Ágost t. képviselő ur tett, mikor pl. a hatóság munkáját egészen másnak qualificálta, mint az iparosét — egyiket közérdeknek, a másikat egyéni érdeknek — hanem a munkát ugy véve, a mint azt venni kell: én részemről a munkát ugy véve, a mint azt venni kell: én részemről a munkát minden téren szervezni óhajtom és a munka szervezetének első alapfeltétele az, hogy az ipar fejlődése, a társulatok megalakítása által biztosittassék. A punctum caliens a liberalismusra vonatkozólag nem abban van, hogy a keret megalkottatott — mert kereteket alkotunk a társadalomban a törvények által — hanem hogy a társulatok functiója milyen alapra fektettetik, milyen tér biztosíttatik azok számára a haladás értelmében; tehát t. képviselőház avval, ha kimondatik az ipartásulatok kötelező volta, a liberalismus absolute nincs érintve, hanem igenis érintve van akkor, ha a törvény beleelegyedik abba az életbe is, melyet ezek a társulatok a maguk körében ki akarnak fejteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy egy világos példát mondjak t. ház, a magyar vármegye a maga természete szerint, mint geographiai s administrativ egység fennállott történelmileg magával a nemzettel. Volt ez a vármegye áüalakítva is, sőt van átalakítva most is. A Bach-rendszer meghagyta a magyar vármegyének georgraphiai határait és bele szervezte a maga hivatalit. Mi volt a lényeges különbség? Az, hogy az igazi autonom magyar vármegye belső életének szabadsága biztosítva van, szabadon fejlődhetik és a Bach-megyének szükségkép azért kellett megbuknia, mert ott a belső élet legutolsó ere is rubricákba volt belekényszerítve. (Ugy van! a szélső balon.) T. képviselőház! Ezekben körülbelül felhoztam azokat az érveket, a melyek nem engedik meg, hogy a kötelező ipartásulásra reá hárittassék a reactio bélyege, vagy hogy az, mint kényszer fogadtassák el. ... [261] Ezt részemről nem acceptálom és ezen oknál fogva, minthogy itt sem a liberalismus megsértését, sem a reactio jelenlétét nem látom, minthogy egyáltalában a kötelező ipartársulás kimondásában a tanoncz oktatásával egyetemben azon egyetlen biztosítékot látom — a fájdalom, elejtett qualification kivül — a mely a magyar ipart a jelenlegi szerencsétlen közjogi helyzetben legalább némileg istápolja, teljes lelki nyugodtsággal pártolom gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam indítványát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 66. A szocialistaságról és a szabadelvűségről 1884 . április 24. KN. 1881—84. XVI. 363. [363] Személyes kérdésben kérek szót, (Felkiáltások: Nincs személyes kérdés!) Pulszky Ágost képviselő ur két szóra fektetett súlyt, nem tudom mi czélzattal, de én e két szót nem hagyhatom megjegyzés nélkül. Az egyik az, hogy a mit felállítottam az socialista tan, a másik pedig, hogy ezt hangoztatták a bécsi Reichsrathban. Én szemben e tendentiósus insinuátióval csak azt vagyok bátor felelni, hogy beszédem egész folyamából nem fogja kimutathatni a képviselő ur azt, hogy én az állam és a társadalom kerete ellen bár egy szóval is támadtam volna. Ez tehát kizárja a sociális eszme fölhozatalát. Második pedig: hogy ha szeretnék valamely új intézkedést létesíteni, akkor szabadelvűség dolgában nem akarok és nem akarhatok tovább menni, mint addig, hogy a szabad fejlődés terét biztosítva lássam. Vájjon a bécsi Reichsratban ezt tennék-e, nem tudom: részem-