Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

meg garantiáját annak, hogy a hadsereg, mint egységes testület, a nemzettel összeforrjon, a mi a mostani hadseregnél absolut lehetetlenség. De a tényleges állapot elől nem zárkózhatom el és már általános emberi szempontból is kivánom azt, hogy egy oly nagy és nevezetes testület tisztikara az alkotmányosság érzete által is áthatva legyen; mert ha bekövetkezik is egykor az az idő, midőn Magyarországnak is külön hadserege lesz: én akkor is kivánom, hogy az Ausztriába visszaszármazott elemek szereztek legyen maguknak az alkotmányosságról fogalmat! Mert én tiltakozom és küzdök az ellen, hogy a tudatlanság és a peczkelődés a magyar polgárságot szabdalja, épp úgy nem kívánhatom, hogy szabdalja az osztrák polgárságot. Én mindezeknél fogva bátor vagyok a t. háznak legelőször egy határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani, mely ezen abnormitás ellen irányul; másod sorban Komjáthy Béla t. képviselő társam elhalasztó indítványára, az esetben pedig, ha ez nem fogadtatnék el, Szederkényi Nándor határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): „A ministerelnök utasittatik, hogy felhasználva azt a befolyást, a mely a magyar kormánynak a közösügyekre nézve törvényszerűen biztosítva van, eszközölje ki a közös hadügyministerium utján először: hogy a katonai nevelőintézetekben ezentúl az alkotmánytan különös tekintettel a törvényhozó testület, adózó polgár és hadsereg közötti viszonyokra, tanittassék, másodszor: hogy a közös hadsereg tisztikara egy alkotmányosságot tárgyaló póttanfolyamban részesüljön." (Derültség.) 1878—81. 17. A budapesti rendőrségről 1881. márczius 16. KN. 1878—1881. XVII. 7—15. [7] T. ház! A 18. szakasz egyszerűen mondattani szerkezeténél fogva nem állhat meg s szerintem egyszerűen módosítandó. Itt bizonyos kathegoriák állíttatnak fel, melyekre nézve aztán a mondatszerkezet nincs tekintettel, sőt a szerkezet oly gyarló, hogy még az interpellációra sincs kellő figyelem fordítva. Én tehát azt hiszem, hogy a dolog érdemén valami változnék, a kathegoriák akként állíthatók fel, hogy meg lesznek különböztetve s a szakasz tiszta világos értelmet nyer. Ehhez képest én a következő módosítványt ajánlom: Az első sorban kihagyandó e szó: „feltétlenül"; a második sorban kihagyandók e szavak: „különösen pedig", a negyedik sorban végre kihagyandók e szavak; „pedig bárminemű". Ekkor a szakasz következőkép hangzanék; „Koldusok, csavargók, rendes foglalkozás nélkül levő, vagy a közbiztonságra veszélyesnek ismert egyének gyanús körülmények között bármikor; éjszakának idején járó-kelő alakosok, mutatványosok, korcsma-zenészek és énekesek stb., habár engedélylyel birnak is, kihágás esetében rögtön bekisérhetők". (Helyeslés a szélső balodalon.) [14] T. ház! A 31., 32., 33. és 34. §-ok szerintem organicus összefüggésban vannak, a mennyiben nemcsak arról intézkednek és rendelkeznek, hogy mikor és mily körülmények között szabad aa rendőrségnek fegyveres erő alkalmazásához hozzányúlni, ahhoz folyamodni, hanem egyszersmind utasítást adnak mindazon lépésekre és körülményekre nézve, melyek köztt a sorkatonaság, vagy honvédség alkalmazható, ebben a részletezésben e szakaszok annyira mennek, hogy még az illető megszólításokat is szabályozzák. Én, t. ház ezt a négy szakaszt igen fontos-, nak tartom egyszerűen azért, mert itt oly végső intézkedésekről van szó, a melyeknek utolsó kifolyása, ha ti. az erő alkalmaztatik, mindenkor a léttel összefügg. A tömegnek t. ház — mondhatom, tapasztalásból beszélek — mint tömegnek ép ugy megvan a maga psychologiája, mint ez egyénnek és az nem egészen mindegy, mily fokozatban intézkedik a rend fenntartására hivatott hatalom, mert épen ezen fokozatban rejlik az, hogy esetleg egy népcsődülés, a mely talán békés szándékkal történt, melyet szenvedélyek nem ingerelnek, ügyetlen fellépés következtében ingereké lesz és ezen ügyeden fellépés oda viszi a dolgot, hogy a végső eszközhöz, fegyveres erőhöz kell folyamodni. Ezen négy szakasz sanctionálja a rendőrségnek eddig követett eljárását. Ez kétségtelen tény. De arról nem emlékezik meg, hogy a rendőrségnek [15] miféle kötelességei vannak, mielőtt a fegyveres erőhöz folyamodnék. Igy a rendőrségnek jelenlegi eljárását az jellemzi leginkább, hogy ha népcsődület van, soha sem