Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ
hiszen nem is lehet ellen hozva. Öreg ember, a 10 évet el sem éri." Most viszont azt vitatják, „hogy ő nem lehet Magyarország állampolgára". Beszédében utalt az uralkodó személyes ellenszenvére, esetleges alkotmányos érzékére, de a királyságok más tulajdonságaira is: „De a királyoknak épen az a gyarló oldaluk van, mint nekünk egyszerű embereknek; ők is halandók és arról, a mi utánuk következik, senki jót nem állhat." Szemére hányta a kormánynak, hogy azt hangoztatják, „liberális korszakot alapítottak" ugyanakkor a törvényhozásban „koronás absolutismust". Úgy tűnik, hogy a szélsőséges radikalizmus, sőt a forradalmárság vádja is elhangzott Herman Ottó és eszmtársai ellen, ez ellen így tiltakozott: „Ne méltóztassanak ezt úgy venni, a hogy ezt a túlsó oldalon magyarázni szokás, hogy itt forradalmat akarunk szítani, hogy itt az úgynevezett létező jogalapot meg akarjuk ingatni és támadni." Másodjára Kossuth Lajos halálának alkalmával mondott a képviselőházban három, mély hangvételű, de viszonylag rövid beszédet. 1894. március 16-án [92—87:12] napirend előtt kért szót és rövid beszédében megemlékezett 1848. március 15-i évfordulóra, majd pedig tiltakozott a Pesti Napló gyászkeretes különkiadása, „Kossuth Lajos életéről, betegségéről, utolsó óráiról és haláláról" c. kiadvány ellen: „T. ház! Egy magasztos és fenséges élet, mely alkotásaival mély nyomokat hagyott a nemzet történetében, utolsó tusáját vívja a halállal, és akkor, mikor az egész nemzet ennek a fenséges életnek minden szívdobbanását lesi, mikor az egész nemzet egész mélyében meg van illetődve, akkor, mikor ez a megilletődés egyszersmind a nemzetnek egy igazi ünnepnapjával, márczius 15-ikével találkozik, akkor t. ház közmegbotránkozásban végződik az egész." Kossuthra, Petőfire, Széchenyire és március 15-re az ugyanezen a napon elmondott másik beszédében is hivatkozott. Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg Turinban, ennek hírét csak késő este röppentették világgá a távírógépek. Ugyanezen a napon tartott ülésszakon Herman Ottó még nem tudhatta a halálhírt, mégis szót kért az ún. Kossuth-könyvtár megszerzése ügyében. Beszédét, amelyet szinte szakaszonként zavarta meg Thaly Kálmán, az elnök, ill. más-más képviselő, közlöm a szöveggyűjteményben [92—97:13.]: „Méltóztassék nekem megengedni, hogy mint az úgynevezett Kossuth-könyvtár bizottságának egyik tagja, az elnök, Eötvös Károly képviselőtársam távollétében annyival is inkább adhassak felvilágosítást azokra nézve, a mik itt támadás tárgyává tétettek, minthogy legelőször is Kossuth Lajos Magyarország volt kormányzója engem tisztelt meg azzal a bizalommal, hogy ehhez a dologhoz konszenzusát megadta." Hosszasan ismertette a könyvtár megszerzéséhez történt gyűjtést, a szervezést, és az őt ért támadást. Kossuth Lajos temetése április elsején volt. Ravatalánál, a Nemzeti Múzeum előcsarnokában, többek mellett Jókai Mór és Herman Ottó beszélt; a kormányzat — a szónokok között — nem képviseltette magát. Következő rövid beszédében, 1894. április 9-én már Kossuth Lajos temetése után mondta [92—97:14.]: „Kétségtelenül áll, hogy Kossuth Lajos temetésén egy nemzet jelent meg és egy nemzet kegyelete nyilatkozott. Mi pedig a kik itt ülünk, a nemzet képviselői vagyunk. Ezen háznak méltóságát önmagunkon kívül képviseli az a ki az elnöki széket elfoglalja. Ha ennek viselkedését a kegyelet ama mértékével hasonlítjuk össze, a mely Kossuth Lajos temetésén megnyilatkozott, akkor minden keresgélés és magyarázat nélkül is ki kell mondanunk, hogy a ház elnökének viselkedése a nemzet kegyeletének megnyilatkozásával nem találkozott, és ahhoz nem is volt méltó." A ház elnöke, aki a
