Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE
elérkezett annak az ideje, hogy az „elerkölcstelenedett" és , jellemtipró rendszert egyszer már kiirtsuk a társadalomból, a politika teréről és mindenünnen" (KN. 1887—92. XXVII. 186—188.). Herman Ottó évek óta harcolt a szerencsejátékok, elsősorban a lóversenyen a fogadási rendszer ellen. Igyekezetét nem sok siker koronázta, ezért 1891 őszén arra szánta el magát, hogy interpellációt nyújtson be, s ezzel arra kényszerítse a kormányt, pontosabban a földművelési és igazságügyi miniszert, hogy megvizsgálják az ügyet, és kötelesek legyenek választ adni. Az interpellációt 1891. október 31-én nyújtotta be [20], amikoris nemcsak indokait mondotta el, hanem azt a kálváriát amit az elmúlt évek során megjárt. Korábban azt ajánlotta neki Wekerle Sándor pénzügyminiszter, hogy ha szabálytalanságokat észlel e téren, forduljon bírósághoz. Interpellációjában — szokásainak megfelelően — jónéhány konkrét kérdést fogalmazott meg, azokat a teljes szöveggel együtt a válogatásban közöltem (KN. 1887—92. XXVII. 234—236.). 1891. december 7-én tárgyalta a képviselőház ,A 1892. évben kiállítandó újonczok megajánlásáról" szóló törvényjavaslatot. Herman Ottó ezt sem hagyhatta szó nélkül [21]: „Mert mi most, t. ház, a legsúlyosabb adó, a véradó fölött tanácskozunk" — mondotta beszéde elején. Azzal is érvel, hogy „a hadügy terjeszti a pauperismust a legnagyobb mértékben", hogy elvonja a nemzettől a legjobb munkaerőt. Felveti természetesen a hadsereg függőségét is, mégis elsősorban általánosabb elvekre hivatkozott: „Elismerem t. ház, hogy amíg önzés van, súrlódások fognak bekövetkezni, de nemzetem szempontjából mást, mint védelmi harczot nem akarok ismerni s mást el nem fogadok." A törvényjavaslatot — természetesen — nem fogadta el (KN. 1887—92. XXVII. 295—297.). A miniszternek az interpellációra válaszolva 1891. december 9-én reflektált, elsősorban annak véletlen, vagy szándékos félreértéseit igyekezett tisztázni (KN. 1887—92. XXVII. 318—129.). 5. 1892—1897-es ÜLÉSSZAK Herman Ottó 58 éves volt amikor Miskolcon, időközi választáson, 1893. június 6án nyert Radványi Istvánnal szemben, aki a Deák Ferenc alapította Szabadelvű Párt színeiben indult. Radványi István 399, Herman Ottó 433 szavazatot kapott. Az eredmény kihirdetése után öt-hatezer ember vonult fel Miskolcon a főutcán „Kossuth nótával" éltetve az új képviselőt. Az országos sajtó jobbára ellenségesen viseltetett Herman Ottóval szemben. A Pesti Naplóban 1893. június 7. számban a következőket olvashatjuk: „Eltekintünk Herman Ottó politikai nézeteitől, sőt az ő programját ellenezzük. Ám nagyra becsüljük őt magát; fényes tehetségét, gazdag tudományát. Az egész képviselőházban nemzeti kultúrpolitikus nincs több, nincs egy se hozzá hasonló. Ki értené jobban nálánál a magyar közművelődés kérdéseit? A tudomány, az irodalom, a művészet kutató eszének és élénk fantáziájának birodalma" (Pesti Napló, 1893. június 7.).