Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

Egy maroknyi boldogtalant bedobni az Al-Duna miasmaticus légkörébe s kivetni annak, hogy ott kivesszen, azt nevezik önök telepítésnek?" Bírálta a hatalmas kaszárnyák telepítését, pl. Szombathelyen és Miskolcon; a közegészségügyet különös tekintettel a gyermekhalandóságra stb (KN. 1887—92. XTV. 62—67.). Az előbbiekből szinte törvényszerűen következett, hogy következő beszédét a közigazgatási helyzet elemzésének szentelje (1889. december 6; 5. beszéd). Abból indul ki, hogy „az emberiség" nemcsak individuumokból áll, hanem az „egyszermind a maga egészében Organismus" is. Felhívta a figyelmet a tömeglélektannal foglalkozó új tudományágra: „A modern tudomány már szükségét is látta annak, hogy ... néplélekkel is foglalkozzunk, sőt van rá már tudományszak is: a Folklore." Rámutatott arra, hogy „a nemzetek kormányzatára két irányzatot lehet megkülönböztetni: „Az egyik az absolutizmus". a másik irányzat az a mit mi magyarok — és mint például az angolok és más igazán belátó nemzetek is — önkormányzatnak ismerünk." Az abszolutizmust és az autonómiát nem lehet összeegyeztetni, mint ahogyan azt megkísérlik. Védelmébe vette a „régi vármegyét", amely a legnehezebb helyzetekben is lehetővé tette az átalakulásokat. Elfogadta a közigazgatás reformjának elvét, de tiltakozott az ellen, hogy „qualificatio"hoz legyen kötve az alkalmazás. Részletesen bírálta az egészségügyi kormányzatot felemlegetve a gyermekhalandóságot, a meddőséget és a prostitúciót. Szociális és baloldali politikai kérdéseket vetett fel a négy nappal később (1889. dec. 10.). elmondott beszédében is [6]: „T. ház! A ki a munkás-mozgalmat Magyarországon és specialiter Budapesten ismeri az tudhatja, hogy az eleintén internationalis socialisticus irányban indult el; akkori vezetője volt Frankel Leó, a francia communa egykori ministere. Azután átalakult azon irányban, hogy már anarchisticus hangok is hallatszottak." A párizsi kiállítás alkalmával megrendezett „socialista-congressuson... a budapesti munkások egyik küldötte, név szerint Ihrlinger is részt vett és felszólalt. Kijelentette, „hogy Magyarország munkásait a kormány támogatja". Ezen kijelentések némi bizonytalanságot eredményeztek Herman Ottóban, aki megfogalmazta saját álláspontját is: „A munkáskérdésnek a lényege az egyesületi és gyülekezési jogban van... Ez a munkás-kérdésnek egyik odala. A másik pedig azon szociális törvényhozás, amelynek példáit látjuk Németországban, látjuk Franciaországban vagy más előrehaladott külföldi államókban" (KN. 1887—92. XV. 42—43.). Az ország egész közéletét különböző aspektusokból felölelő beszédeit folytatta 1890 első hónapjaiban is. Január 20-án, az 1890. év állami kölségvetés keretében a honvédelmi tárca vitájában a magyar honvédség helyzetét vizsgálta [7]. Felvetette alapvető gondját is: „A kormány és különösen a honvédelmi minister úr határozottan arra törekszik, hogy a honvédséget, úgy, a mint most fennáll, lassan, de tökéletesen praeparálja arra, hogy a közös hadseregbe beolvasztható legyen." Ennek egyik módja az, hogy tiszteket helyeznek át a közös hadseregből, s arra törekszenek, hogy „nem szükséges magyar tiszti academia". Keményen bírálta, sőt kifigurázta a honvédelmi miniszer tevékenységét, aki nem hadvezéri tulajdonságaival kápráztatja el a házat hanem „bő szónoklataival". Politikai álláspontjának megfelelően ragaszkodott az önálló magyar hadsereghez (KN. 1887—92. XV. 172—175.). Ebbe a sorba tartozik január 24-én elmondott áttekintő beszéde [8] a magyar közoktatásról. Ezt a vallás és közoktatási tárca költségvetésének általános vitájánál mondta el. Támogatta az intézmények autonómiája és a tanszabadságra vonatkozó