Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

liter foglaltba, egy hectoliter zagyvalékot iparkodnak beleönteni. (Derültség.) Honnan van ez, t. ház? Ennek szerintem egyedüli oka az, hogy egyszerre felkapták az úgynevezett szaktanítást. A szaktanítás nem zavarandó össze, t. ház, a szaktudással és a szakok müvelésével, a melyekre okvetlenül szükség van; de ha vesszük, hogyan képeztetnek a mi tanáraink, azt látjuk, hogy ők képzésük bizonyos fokáig részesülnek az általános műveltség requisitumaiban, de fejlődésük bizonyos fokán ezeket systematice háttérbe szorítják, hogy ne mondjam, elhanyagolják, hogy magukat egy fő és egy melléktantárgyban kiképezzék. Ennek, t. ház, mindenesetre csak káros kihatása lehet; mert a pedagógia és didactica okvetlenül megköveteli annál az átvevőnél az ismeretet, de az átadó részéről is a mértéket, a meddig menni kell és én fájdalommal constatálom, t. ház, azt, hogy számos középiskolai szaktanárral érintkezve, legtöbb esetben azt tapasztalom, a mi legrosszabb a tanárnál, hogy tudniillik, habár ő maga saját szakmája iránt lelkesedik, a többi szak iránt teljesen ignorans. A ki egyszer a maga szakmájáért lelkesedik és ignorans a többiben, az épen a középiskolai oktatás ellen működik, a hol arról van szó, hogy a gyermeknek az alapismereteket bizonyos mértékben és összhangzatosan adjuk át. A szakképzésnek egy másik valóságos nagy baja tisztán gyakorlati szempontból t. ház, az, hogy hiába választott magának a középiskolai tanár egy fő- és egy mellékszakot. A mint ő a tanári pályára, tehát a gyakorlatba lép, azt kell tanítania a legtöbb esetben, a mire az illető tanodában tanár nincs, legyen az bár az ő szakmája vagy sem. Én tudok concret eseteket felhozni, hogy absurdumig menő követelésekkel állanak elő a fiatalabb tanerőkkel szemben, hogy a tanodákban létező régebbi tanárok a saját kényelmükre az újonnan kinevezett tanárokra mindent rá tukmálnak, még legheterogenebb tárgyakat is. ... [300] Én, t. ház, tekintettel a rendelkezésemre álló időre, a nyelvoktatás dolgában csak röviden, csak lapidariter akarom nézeteimet kifejteni. Nézetem az, hogy a nyelvoktatás, melyet ami középtanodáinkba bevittek, gyakorlati eredményhez egyáltalán nem vezethet és pedig azért, mert ott többé nem a nyelv, hanem a nyelvszabály a domináló. Nem érik be azzal, hogy a nyelvet tanítsák, hanem bemennek a nyelvalkotás legfinomabb, analyticai részébe s annak a még nem érett gyermekésznek akarnak tanítani oly dolgokat, melyet csak egy philosophiailag képzett ész foghat fel. Én azt mondom, t. ház, hogy mindaz, a mi ethimologiai leszármaztatás, philologaiai s grammaticalis magasabb tétel, mindaz nem gyermeknek, hanem philosophiailag kitanult magasabb észnek való. Méltóztassanak csak megfigyelni azon hajszát, mely nemcsak szóban, hanem mindenféleképen folytattatik országszerte a grammatical illetőleg. Mind bővebben akarják tárgyalni a nyelvet épen azon irányban, mely irányban azt a középiskolákban tárgyalni nem lehet. T. ház! Felhozatott itt a classicus nyelvek tanítása s a minister ur épen most állapodott meg vagy fog megállapodni abban, hogy a latin nyelv behozassék a reáliskolákba is rendkivüli tantárgyul. Épen abban a rendkivüliségben van az, t. ház, a mit én kifogásolok. Van ezen házban sok őszbe borult férfiú, a ki nálamnál sokkalta előbb részesült a régi oktatás módjában; én a patres piaristáknál részesültem abban a szerencsében, hogy — mondhatom — minden erővel és minden hatalommal verték be a növendékekbe a latin nyelvet, ez, t. ház, valósággal ugy van. De mi volt akkor a latin nyelv? A latin nyelv volt legelőször a legeslegfőbb tantárgy, mely mellett minden eltörpült. Az egész büntetési és kitüntetési rendszer mind a latin nyelvnek szent nevében folyt. Az a növendék, a ki nem tudta latin leczkéjét vagy feladványát, már térdepelve várta tanárát és a tanár a térdeplőt végig suhintotta, szó nélkül lehuzatta, megverette, ezen kivül még 30, 40 vagy 60 vocabulumot dictait. Járta a signum. A kinél ez találtatott, azért, mert nem beszélt latinul, arra rádictáltak 10, 20, 30 vocabulumot, háromnégy nyelven és valósággal csak teljesen tehetségtelen volt az, a ki nem tanult meg latinul. Most ugy, mint azt a t. minister ur contemplálja, hogy rendkivüli tantárgy legyen a latin nyelv, teljesen lehetetlen lesz azt megtanulni. Én a classicus nyelvekre vonatkozólag és az egész classicus oktatásra nézve azt állítom, hogy ennek napjai szükségképen meg vannak számlálva, classicus oktatásra, a régi classicusokra a tanulmányok sarkpontját helyezni többé nem lehet. Mert én csak egy tárgyat ismerek, mely valósággal alkalmas, mert absolut igazságot tartalmaz. Ez visszatükröződik az elemi oktatásban is és ez semmi más, mint a mathesis. ... [301] A túlhalmozottságnak, t. ház, egész más a forrása s bármiként forgassuk is a dolgot,