Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

bárhová nyúljunk is, a jó oktatáshoz a legfőbb kellék a jól kiképzett tanerő s a mig ezt előteremteni nem birjuk, addig az oktatásügy feletti vitatkozás azt a visszataszító képet fogja nyújtani, a melyet tapasztalunk a tanárok gyűlésén, a hol némelyek szerte hintik kétséges tudásuknak porát a hallgatóság szemébe, mig mások azt declarálják, hogy a középtanodai tanárok éretlen ficzkók. A mi az irányra vonatkozik, erre nézve, t. ház, nekem világos képem van. A középiskolának minden methodus felhasználásával mindenesetre annyi tudást kell adnia, a mennyit az ember befogadhat, hogy az emberi társadalomban helyet foglalhasson. A mi azontúl van, az a természetes kiválási processuson alapul. Ha a számtant veszszük, a növendékek egy része megbírja a műveletet, a többi ki fog válni s megbírja a tizedes törteket, innen egy rész el fog menni az algebráig, innen kiindulva lesz egy, mely a mathematica legmagasabb problémáihoz fog jutni, de az a ráerőszakol ás, hogy a középtanoda akként foglaljon helyet öthatszáz tanítványnyal szemben, hogy titeket mindnyájatokat minden áron mathematicusokká kell képeznem, ez mindenesetre nagy baj. Kijelentve tehát azt, hogy okvetetlenül szükséges és kell is, hogy pénz legyen rá, hogy igazán rátermett, jól megválogatott és összhangzatosan kiképzett tanerőket neveljünk, hozzá teszem azt is, hogy a mikor ez be fog következni, sok panasz, mely jogos, de a melynek forrását mindenki másutt és másutt keresi, meg fog szűnni és Magyarországon jó középiskolai oktatás lesz. (Helyeslés bal- és szélső balfelől.) 1884—87. 42. A himlőoltásról és a fertőzöttek elkülönítéséről 1887. március 19. KN. 1884—1887. XVI. 181—184. [181] T. ház! Legyen megengedve, hogy mindenekelőtt rámutassak azon anomáliára, mely törvényhozásunkra nézve rendkivül jellemző. (Halljuk!) Mi a himlő-oltást tárgyaljuk, pedig a himlőotás maga egyike azon kérdéseknek, melyek még a legavatottabb szakemberek előtt is vitásak, a melynél többet állítani nem lehet, mint annyit, a mit a theoria mond. Nagy anomália e törvényhozásra nézve az, hogy ma sem akadnak orvosok, a kik legalább iparkodnának, hogy a törvényhozásban helyet foglaljanak, hogy az itt sokszor valósággal mélyre ható közegészségügyi kérdéseknél akkor, midőn a fél ház fel van hi va arra, hogy rendelkezzék és határozzon, hogy tegye meg az intézkedést a polgárok életének biztosítására, szavukat felemelnék és a házat, a mint kell, felvilágosítanák. [182] T. ház! Én részemről a himlőoltásnak positive több hatást nem tulajdonítok és nem tulajdoníthatok, mint csupán annyit, hogy az embereket általában bizonyos fokig megnyugtatja. Az, a ki az oltási processuson keresztül esett, lelki megnyugvást talál abban, hogy rajta végrehajtatott egy műtét, mely őt egy nagy és borzasztó betegség és baj ellen biztosítja. Minden, a mi ezen tul megy, a hypothesis ingoványába vezet s épen olyan nyilt kérdés, mint a Pasteur-féle oltás, egyáltalában hypothesis és theoria a bacteriumok, bacillusok és mikroorganismusokról, mely még vita tárgyát képezi. Én felhívnám a t. ház figyelmét arra, hogy a külföldön igen tekintélyes oldalról nagy mozgalom indíttatott meg himlőoltás ellen, még pedig nem valami sentimentális alapon, hanem statistikai alapokra fektetve és kimutatva azt, hogy egyáltalán milyen mértékben foganatosíttatik a himlőoltás. ... Hát, t. képviselőház! legyen nekem megengedve, hogy én egészen gyakorlati szempontból, egyáltalában a magyarországi közegészségügyi intézkedések szempontjából fogjam fel ezt a dolgot. Ily ragályos betegségeknél a legfőbb óvószer szerintem az, hogy a beteg, a kin a betegség constatáltatott, elkülöníttessék, el távol íttassék az emberek köréből ugy, hogy a ragály másokra át ne szállhasson; mert hogy az ilyen betegek contangiosusok, az egyszer bizonyos, az nem hipothesis. No hát, t. képviselőház, valahányszor itt kiüt a himlő, valahányszor kiüt a cholera, én elismerem és megadom azt a kormánynak, hogy a papiroson minden intézkedés megtétetik, hogy a hatóságnak abban a bizonyos hivatalos stylusban rendkivül hosszadalmas és épen oly homályos utasítások adatnak; de azok végrehajtása és foganatosítása Magyarországon a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Oly eseteknél, mint Kúnfélegyháza esete volt, a hol a gyermekeknek egy egész generatiója elpusztult adiphteritisben, a hol én utána jártam és utána kérdezősködtem, hogy mik legyenek azon intézkedések, melyek a baj elfojtására s a többire nézve tétettek, én egyebet boldogtalanságnál nem tapasztaltam: a desinfíciálás felajánlását,