Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Én ma is tudom igen jól, hogy előbb-utóbb a magyar borászat a homokterületre fog átköltözködni. Én tagadom azt a tételt, hogy azt mondják, hogy a homokon jó bort termelni nem lehet. Az nem áll, mert a baj abban van, t. képviselőház, hogy a homokon termelő szőlősgazdának sem alkalmatos pinczéje, sem alkalmatos hordója, sem alkalmatos termelési eljárása nincsen; azért nem tartja magát a bor, azért rossz a bor: de helyes kezelés mellett a homokon teljes, tökéletesen ható, kitűnő bort lehet termelni. De ez ellen is volt Magyarországon bizonyos szakembereknek kifogásuk. ... [128] Hát t. képviselőház, mi az, a mi a francziákat még ma is, daczára annak, hogy a szőlőnek nagy része elpusztult a phylloxera által, domináló helyzetben tartja a borkereskedés terén, hogy őket nekünk leszorítani és leütni nem sikerül. A franczia a borát épen annak veszi, mint a minek a borszeszt. (Halljuk!) Ő azt mondja: Én a borszeszből csinálhatok chartreuset, angol keserűt, vagy akármiféle jó, Ízletes szeszes italt. Akad vevője, de nem vagyok az az ember, a ki azután követelje, hogy az emberek tiszta spiritust igyanak. Ez a Spiritus szüzességének kérdése; mert szűz dohány, szűz bornak Magyarországon roppant erkölcsi hatása van. (Élénk derültség.)^ T. képviselőház! Én egy szóval sem tagadom azt, hogy Magyarországon nem gyártják és nem hamisítják a bort. Igenis gyártják és hamisítják nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Ha mi, t. ház, már most a borhamisításban a bűnvádi eljárás számára az ismérveket keressük, mert hiszen arról van szó, hogy ez bírói uton megakadályoztassák, akkor, t. ház, úgy alakul a dolog, hogy nekünk meg kell mondanunk azt, hogy mi a borgyártás? mi a borhamisítás? mik annak ismérvei? mi az a concret tér, a hova a biró állhat és igazságosan ítélhet? Idáig érve, t. képviselőház, nekem már most az egész borchemiát kellene a t. ház előtt úgyszólván tradálnom. Ez — a helyre való tekintettel — nekem nem lehet tisztem és nem is kivánom tenni. Hanem én elismerem azt, hogy a borgyártásban és a borhamisításban meg van a biró számára csakugyan a fogantyú, hogy ítéletet mondhasson; mert a ki a gyártott borra reá irja, hogy „Villányi", az csalást követ el (Ugy van!) és csalást követ el, ha a villányi bor árát veszi el azért, a mi nem villányi. Ha valaki a bort meghamisítja a közegészségügy kárára, az a büntetőtörvénykönyv kiszabása alá tartozik. Én azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben e házban véleménykülönbség nem lehet. De már most következik egy dolog, a melyre különösen felhivom a figyelmet. Ez a dolog az, hogy a kik a borgyártás, illetőleg a borhamisítás ellen külön törvényt sürgetnek, teljességgel megfeledkeznek Magyarország borkereskedéséről, mely nemcsak annyit jelent, a mennyit a mintapincze forgat, hanem a melynek évi forgalma átlagos összegben Magyarországon, tudomásom szerint, 12 millió. Már most ha valaki a borgyártás és hamisítás ellen a magyar törvényhozásban törvényt akar hozatni, az más szóval azt mondja a borvásárló külföldnek, hogy Magyarországon a borgyártás és hamisítás már oly mértékben űzetik, hogy külön törvényre van szükség, oda tehát ne menjünk vásárolni, mert ott az a veszedelem van, hogy csupa hamisított és gyártott bort árulnak. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem más ez, t. ház, mint egy megyében a statáriumot kihirdetni és azután várni, hogy az utasok oda menjenek üdülést keresni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ... Oly törvény megalkotásának tehát, mely az élvezeti czikkek hamisításáról szól, igen is helye van s erre nézve van példa is. Ily törvény van keresztülvive [129] Németországban is, melybe azután a bor, sör, stb. tartozik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) ... 1884—87. 38. Egy időjósló intézetről az 1887. évi költségvetés kapcsán 1887. február 14. KN. 1884—1887. XV. 179—180. ... [179] Magam is némi figyelemmel kísértem az időjóslást másutt és nálunk és azt tartom, hogy oly intézmény, a mely még csak fejlődő félben van, mely úgyszólván csirájában fekszik, nem jó uton halad, ha a helyett, hogy annyi positivet mondana, a mennyit bir, stiláris rejtelmekbe burkolja tényleges tehetetlenségét. Mert, t. ház, a ki ezeket az időjóslásokat olvassa, válogatás nélkül is, annak be kell vallania azt, hogy ép ott állunk, a hol állottunk régebben, midőn a városban az egyetlen barometrum és thermometrum a patikáriusnál állott és midőn ehez járult az egész város, hogy ő mondja meg körülbelül, hogy másnapra mily időt lehet várni. Én még emlékezem rá és ezen jóslás ren-