Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

desen ugy hangzott: „Emlékezzetek emberek, vagy szép idő lesz, vagy rossz idő, vagy eső fog esni, vagy szél fog fújni, vagy semilyen idő sem lesz." És igaz, mindig azzal az elégtétellel zárta be patikáját, hogy jóslatainak valamelyike bekövetkezett. Csak egy pillantást is vetve azon kimutatásokra, a melyekre e jóslatok Magyarországon támaszkodnak, ott oly merész vonalakat látunk húzva, ez a hálózat oly gyér, oly rendszertelen, hogy kénytelenek vagyunk bevallani, hogy világosabb jóslás ily hálózat alapján csakugyan nem lehetséges. De én elismerem azt, t. ház, hogy ennek van alapja és egészen correct az, hogy a jóslatoknak 88%-a csakugyan be is teljesedik és hogy ennek a gazdaságra rendkivül nagy fontossága van, ezt tagadni nem lehet. De akkor a kormánynak gondoskodni kell arról, hogy a tényleg elérhető jónak nejárja le hitelét azzal, hogy gyarlósággal kezdje az ügyet, hanem iparkodjék azt kapcsolatba tenni mindazon meteorologicus folyamatokkal és vizsgálatokkal, melyek Magyarországon egyáltalában tehetők — egy hydrographicus intézet e tekintetben nagy szolgálatokat tehetett volna — és csak akkor lépjen elő az intézménynyel magával a közönség elé, mikor legalább percentualiter adhat oly eredményeket, melyekkel a közönség bizalmát megnyerheti és az országot is további befektetésekre bírhatja. ... 1884—87. 39. A budapesti egyetemről és a tanárok irodalmi tevékenységéről 1887. február 17. KN. 1884—1887. XV. 235—243. [235] T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a mult esztendőben Németország egyik legrégibb egyeteme, a heidelbergi egyetem, megülte 500 éves fennállásának ünnepét, általános feltűnést okozott Magyarországon, hogy arra az ünnepélyre épen a magyar egyetemek meghívást nem kaptak. A sajtó hozzászólt a dologhoz, s egy része kereste az okot, miért történt az, hogy a magyar egyetemek meghívásban nem részesültek? ... [236] Most áttérek arra, a mit az a bizonyos czikk különösen és nyomatékosan tárgyal, tudniillik a tanárok szellemi működésére. A t. képviselőház mindenesetre emlékezni fog rá, hogy az immár megjelent t. ellenfelem (Derültség) a mult évi tárgyaláskor azt mondta, hogy nem okvetlenül szükséges, hogy a tanár irodalmilag is működjék és tankönyveket irjon; egy tanárnak egyedüli feladata az, hogy előadása által növendékeire közvetlen hatást gyakoroljon. Én azt bátorkodom állítani, t. képviselőház, hogy egy tanár először nem vonhatja ki magát az ellenőrzés alól szellemiek dolgában; egy tanárnak az ő egész methodusával, irányával ki kell tenni magát a eriticának, a mely megállapítja, vagy az ő becsét, vagy azt, hogy hivatásának nem felel meg. Ez az első szempont. Innen van az, hogy én külön levelezésekkel — noha tudtam — de még is iparkodtam meggyőződni arról, vájjon lehetséges-e az európai cultur-államokban az, hogy oly ember, ki soha irodalmilag nem létesített semmit, egyetemen tanári cathedrát elfoglalhasson. A válasz határozottan tagadó volt két szempontból, először ép a felhozott ellenőrzés szempontjából, másodszor pedig a cultura fejlődése szempontjából. A harmadik szempontra majd rá fogok térni. A budapesti egyetemen tényleg vannak tanárok, kik soha irodalmilag életjelt nem adtak magukról és nagyon sajnálom, a midőn kénytelen vagyok kifejezni azt, hogy eltekintve Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak valósággal nagyszerű szellemi tulajdonaitól, az európai qualificatio alapján, minthogy nem voltam még képes tőle semmi irodalmi dolgot felfedezni, ő egy magántanári cathedral sem foglalhatna el. (Mozgás.) Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy miután ő irodalmilag nem működött, azért tanári tanszéket el nem foglalhat, mert készséggel megvallom, hogy a budapesti egyetem összes tanárai közt nekem Szilágyi Dezső t. képviselőtársam működése, mint tanáré, a legjobban tetszik s én ezt, t. képviselőház, indokolni is fogom. Indokolásom abban áll, hogy a ki a növendékeknek vagy hallgatóságnak theoretice ad elő valamit, nagyon szükséges, hogy azt gyakorlatilag is próba tárgyává tegye ugy, hogy a tanulók az ily „ad oculos" való demonstratio által tiszta ítéletet vonhassanak le maguknak a dolgokról. ... Azon divatot, mely a mi egyetemeinken uralkodik, hogy a tanárok beérik azzal, hogy valamely arra alkalmas tanítványuknak stenogrammját átnézik és beérik azzal, hogy az ő tanulóik minden methodus nélkül valamit betanuljanak és csupán az előadások halmaza előtt álljanak: irodalmi működésnek nem tarthatom. ...