Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

a ki azt mondta: Magyarországnak nem állhat érdekében az, hogy a szőlőket irtsuk, hanem ér­deke az, hogy kövessünk el mindent, hogy a szőlőt a philloxera daczára fentartsuk. Akadtak szakemberek, kik akkor concret tervet nemcsak contempláltak, hanem publicál­tak is a Természettudományi Közlönyben, a mely terv egyenesen oda ment ki, hogy a hazai szőlőfajokon különböző talajban meg kell ki­sérteni az ellentálló képességet. Tehát a rationális irány meg volt mindig. Hol volt hát a baj? A baj ott volt, hogy a t. mi­nister urak, különösen a t. minister ur elődje az ily szaktanácskozásokat épen ugy rendezte be, mint a hogy a t. képviselőházban szokás a bi­zottságokat összerendelni. Két szakember elle­nében 8—10 ministeri tisztviselővel, vagy pe­dig tanárral, kik a minister ellenében véleménynyel egyáltalán nem bírhatnak, nem szabad nekik bimi; a szakembereknek conse­quens leszavaztatása és ha ők mégis opponáltak és véleményük mellett megmaradtak, egyszerű mellőzése; ez volt ott az eljárás. Hát, t. ház, felhozta Szalay Imre képviselő ur, hogy ő és sokan csalódtak egy amerikai sző­lőben, a melyet ellenállónak hittek. T. ház! Az amerikai szőlőkre vonatkozólag az igazi szak­emberek előtt soha semminemű kétség nem forgott fenn, de igazi szakemberek csak ezt mondhatták ki és ez ma is áll; tény, az, hogy Amerikában vannak szőlők, a melyeknek a philloxera nem árt. Ezt senki sem vonta kétség­be, nem is vonhatta soha. A kérdés már most az, hogy vájjon azok a szőlők, a melyek Amerikában a philloxerának ellenállának az amerikai klima és talajban, Ma­gyarországba átültetve, vájjon megtartják-e el­lenállási képességüket? Már most, a ki meg akarja határozni, hogy egy Amerikából behozott szőlőfaj magyarföld­ben, [127] de a magyar föld különböző minősé­gében, hegyre, síkra, agyagos, homokos talajra, trachytra, mészre ültettetik, megtartja-e ellenál­ló képességét? Hát erre nézve a tudomány vilá­gosan megmondja az eljárást. Azt nem lehet sem theoriával, sem hypot­hesissel, sem semmi mással, csupán a tapasz­talással eldönteni. A tapasztalás nem terjedhet egy-két évre, annak hosszú időre van szüksége és én nem habozok kimondani, hogy mindazon úgynevezett szakemberek, a kik már ma hirde­tik, hogy ismernek szőlőfajt, a mely Magyaror­szágon biztosan és örökre ellenáll a philloxerá­nak, mindazon szakembereket vagy tudatlanok­nak, vagy szédelgőknek tartom. A szakemberek ma kimondhatják azt, hogy egy kisérleti telepen átültetett amerikai veszsző három év óta ellenáll a philloxerának, ezt ki­mondhatják, de hogy mi fog történni azon vesszővel 4—5—6 év múlva, még most nem mondhatja meg senki, mert azt mindenki tudja, hogy a climaticus és talajviszonyok embert, ál­latot és növényt át szoktak változtatni, annak végeredményére időt kell engedni. T. ház! A t. minister ur el fogja ismerni — remélem — hogy midőn ő tárczáját átvette, en­gemet tisztelt meg annyi bizalommal, hogy megkérdezte véleményemet a phylloxera ügyé­ben. Én akkor tüzetesen előadtam nézeteimet s be is bizonyítottam azt, hogy az irtás valóságos pénzfecsérlés s azt többé fentartani nem lehet. Kimutattam azt is, hogy a Versecznél foganatba vett artézi kútforrás czéljának nem felel meg s az arra fordított összeg kidobott pénz. Hangsú­lyoztam különösen azt, a mi mellett ma is ál­lok, hogy amerikai szőlőfajokkal kell igenis kí­sérletet tenni különböző talajon, de csak mérsékelt mennyiségben, mert nem tudjuk, hogy ezen fajok idővel hogyan fognak a ma­gyar viszonyokhoz alkalmazkodni, különösen, hogy fentartják-e ellenállási képességüket Ma­gyarországon is. Ez volt annak oka, hogy az ir­tás elejtetett s a fentartási mód foganatosíttatott. De már most, t. ház, következik a dolog másik oldala, a mely rendkivül fontos és jellemző, tudniillik az, hogy Francziaországban a borter­melők sokkalta életrevalóbbak, mint nálunk és sokkalta élelmesebbek, mint nálunk. Ezek nagyban vetették magukat az amerikai szőlő te­nyésztésére. A tenyésztés természetesen nagy befektetést is követel, a franczia a befektetést nem akarta elveszteni, akár ellenálló volt a faj, akár nem. Igy történt, hogy a francziák urbi et orbi hirdették, hogy náluk ennyi és ennyi elle­nálló faj kaphat, tessék vásárolni. A franczia nagyon jól tudta, hogy ott nem bizonyult az amerikai vessző ellenállónak, de vissza akarta pénzét és többé nem dolgozott sem borra, sem egyébre, hanem megkapta az ő befektetésének egész összegét vesszőkereskedésben. ... T. ház! Ismétlen még azt, a mit már több­ször e házban kijelentettem. Akadtak minálunk szakemberek olyanok is, a kik kimondták azt, hogy Magyarországnak homokterületeit fel kell használni a borászat alapjának.

Next

/
Thumbnails
Contents