Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1884—87. 26. Interpelláció a Máramaros megyei közügyekről 1886. március 3. KN. 1884—1887. IX. 339—342. ... [339] T. ház! Csak igy lehetséges az, hogy Magyarország számos municipiumában fényes nappal egész világosan visszaélések és bűnök követtetnek el, a nélkül, hogy azoknak megtorlása csak megkísérthető lenne. T. ház! Minthogy én hazám sorsát szivemen viselem és jól tudom, hogy annak boldogulása csak azon princípiumnak vaskövetkezetességgel való keresztülvitelében van: „fiat justifia", melyben én nem látok bosszút és nem látok semmi mást, csak a társadalom legfőbb biztosítékát: ez indít arra, hogy én egy esetet, melyet nem egyedülinek mondok — egy esetet, Máramarosmegye esetét a ház elé hozzam és ezen esetben a t. ministerelnök úrhoz inpterpellatiót intézzenk. T. ház! Azt mindenki tudja, hogy Máramarosmegyében egy magyar kisebbség a létért való küzdelmet folytatja. Mindenki tudja, hogy Rákóczy vármegyéjében a magyarság helyzete egyáltalában meg van nehezítve. Ostromolja e vármegyét a dacoromanismus, ostromolja a zsidóság áradata, ostromolja némileg a kis oroszság, de a mi azt leginkább ostromolja, az Máramarosmegye közéletének teljes elhanyatláta. T. képviselőház! A ki a közéletet figyelemmel kiséri, az emlékezni fog arra, hogy Máramarosvármegyének voltak küldöttei Szebenben, a román congressuson 1881-ben, azon a congressuson, melynek emlékiratát most kezemben tartom s a mely emlékiratban egy programm foglaltatik, melynek első pontja az, hogy Magyarország sarkalatos törvényei és szerves összefüggése ellen izgat, kimondván azt, hogy Erdély Magyarországtól elszakittassék. Annak a programmnak többi pontjaiban ki van mondva az, hogy az oláh nyelv kötelezővé tétessék közigazgatásban, törvénykezésben és iskolázásban. Ez a programm — ezt külön hangsúlyozom, t. képviselőház — egyhangúlag fogadtatott el; az ellen az ott összegyűlt 153 képviselő közül egyetlen egy sem emelte föl szavát. Mi megértük azt, t. képviselőház, hogy Máramaros-Szigeten az úgynevezett román szinpártoló egyesület tartotta tüntetőleg gyűlését; megértük t. képviselőház, hogy Máramarosmegye iskoláiban el kellett kobozni államellenes tankönyveket, államellenes térképeket; megértük azt, t. képviselőház, hogy a mult választás alkalmával egy pártlakomán az első pohárköszöntő nem Magyarország alkotmányos királyáért, hanem Károly román királyért hangzott el. (Mozgás.) És megértük, t. képviselőház, — ez nem állítás, hanem ez egy hit alatt tett tanubizonyítás — megértük azt, hogy a magyarság jelöltjét — közbevetem, hogy nem függetlenségi párti, hanem kormánypárti, de magyar jelölt volt — a mint az hit alatt meg van erősítve, magyar kutyának nevezték. (Élénk mozgás.) T. ház! Mi hallottunk bizonyos dolgokat Máramarosmegyéből; hogy ott létezik egy úgynevezett Gabella, hogy ott létezik a zsidóság számára egy hadmentesitő bizottság, (Halljuk!) hogy ott 14 éves zsidó fiuk 12 esztendős zsidó leányokkal házas életet folytatnak, szóval, hogy ott a fajtalanság rendkivül terjed. (Mozgás.) Sőt hallottuk azt, t. képviselőház, hogy a kormány közegei rendkivül nagy visszaélésekre találtak, oly visszaélésekre, a melyeket a legnagyobb birságokkal kellett sújtani. De a mi mindezek mellett a legmegdöbbentőbb volt, t. ház, az az, hogy Máramaros-szerte, sőt még nagyobb körben is egyenesen a megye alispánjának, Mihálka Lászlónak személye hozatott összefüggésbe mindezekkel a dolgokkal. T. képviselőház! Mikor Máramarosmegyében a közélet ezeknek következtében megfeszült, beleavatkozott a sajtó, mely különösen Mihálka László alispán ellenében oly súlyos vádakat emelt, hogy ha csak egy is bebizonyul, akkor Mihálka László alispán az alispáni székről el kell, hogy távozzék és a bíróság elé tartozik. Én Máramarosmegye főispánja felfogására nézve csupán csak azt akarom felhozni, hogy ő a helyett, hogy eredetileg mindjárt a sajtóper útjára lépett volna, az ügyet oda terelte volna, felszólította az illető hírlapírót hivatalos iratban, hogy terjeszsze elő vádjait nyíltan a megyegyűlésen; és a hírlapírónak ki kellett erőszakolni a sajtóeljárást! T. képviselőház! A sajtóper megindíttatott, megtartatott Debreczenben, a hirlapiró elítéltetett. Én az előzményeket nem akarom itten tárgyalni; de a debreceni sajtóbiróság eljárása megsemmisittetett. Ekkor, t. képviselőház, delegálva lett a kassai sajtóbiróság, illetve a törvényszék az ügy keresztülvitelére. Ez a sajtóper megtartatott 1885. május 11—12. és 13-ik napjain. Minthogy Mihálka alispán, tehát köztisztviselő emelte a vádat rágalom és becsületsértés miatt, mint köztisztviselő ellenében is, a sajtó-