Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

[290] Én eleget utazom és látom az orszá­gos mintapincze borait a vasúti vendéglőkben, lepecsételve, a magyar állam czímerével és mindenütt feltüntetve, hogy „a földmívelési mi­nisterium felügyelete alatt álló központi minta­pincze" stb. De constatálom egyszersmind azt is, hogy azoknak az ára és minősége egyáltalá­ban nem arra való, hogy az utast, a ki saját zse­be szerint kivan költekezni — a mihez joga is van — rá lehetne kényszeríteni, hogy csupán ezzel éljen. ... [291] A magyar borkereskedés összeségét a mintapincze kedvéért hamisnak declaralni a magyar nemzetgazdaság érdeke nem lehet és még kevésbé az a speeialiter egészen személyre szóló reclam, miben a borászati kormánybiztos ur magának tetszeleg. A borászati kormánybiztos ur különben nemcsak a mintapinczét illetőleg űzi a recla­mot, hanem vállalkozik mindenféle üzletre és egyebekre. Lesz alkalmam reámutatni a phyllo­xera tárgyában ezekre is, sőt csak a mult na­pokban történt felszólalás egy nagykereskedő részéről, a mely szerint nem ugyan mint orszá­gos borászati kormánybiztos, hanem mint Mik­lós Gyula felhívja a közönség figyelmét az ő úgynevezett dioriumára, tudniillik dióból készí­tett pálinkájára. Diorium már magában véve mint italnak elnevezése is magán viseli annak a bizonyos magyar embernek az eszejárását, a ki annak idején Amerikában a hideglelést paprikával és pálinkával gyógyította és elnevezte azt tinctura­papricus-nak. (Derültség a szélső baloldalon.) Már csak a terminius technicus megválasz­tásából is kitűnik az, hogy semmi alapos, való­ságos törekvés nincs valami solid czélra, ha­nem valóságos reclamgyártás űzetik. Én a mintapincze borainak csekély kelen­dőségének okát épen abban a szertelenségben és sokféleségben keresem; melylyel a reclam űzetik. És minthogy én abban a meggyőződésben élek, hogy egy oly nagy kereskedelmi ág, mint a borkereskedés, sokkal nagyobb érdekű, sőt a tisztesség is megköveteli, hogy az respectaltas­sék: én nem vagyok hajlandó arra, hogy az or­szágos mintapinczének, mely csak 200 és egy­nehány bortermelőt érdekel, alárendeljem az ország egész borkereskedését. Én határozati javaslatot nem nyújtok be, mert nem akarom kitenni a ház némely tagját annak, hogy saját érdekében szavazzon, hanem egyszerűen kiejelentem, hogy a tételt nem sza­vazom meg. 1884—87. 23. A közoktatás helyzetéről a költségvetés kapcsán 1886. február 5. KN. 1884—1887. VIII. 364—367. [364] T. ház! A közoktatásügyi költségve­tés általános vitája magas hullámokat ver és a ki figyelemmel kisérte, annak tapasztalnia kel­lett, hogy régen foly e házban vita, mely annyi­ra világra hozta volna a nemzet bántalmait és sérelmeit, különösen tekintettel a mélyebben fekvő okokra, mint a jelenleg folyó vita. Cons­tatálni kivánom, t. ház, hogy az eddig lefolyt vita határozottan valláserkölcsi jelleggel bir. És nekem scepticus hajlamomnál fogva félnem kell attól, hogy az igy, a vallás oldaláról érintett kedélyeket megtalálom bolygatni és zavarni, épugy, a mint megbolygatja és megzavarja az áhítatosságot az, a ki a templomban a könyvet a földre ejti. ... [365] Mi most Magyarorság közoktatási rendszere? A t. minister ur maga mondta nyil­vánosan, hogy Magyarország tanítói és tanári kara rossz, ő emlegetett egy febris gymnasialis stupidát. Én ezzel szemben constatálom a febris ministerialis nervosa quotidianát. (Derültség.) Hogy vájjon miféle tüneteket mutat, megmondom: A legalsóbb népoktatástól a legfelsőbb ok­tatásig a magyar közoktatásban rendszer nincs. A t. minister ur 13 éven át egy protectionalis rendszer útján betölti a tanári cathedrat, ez a febris gymnasialis stupidának forrása és az ifjú, ki az iskolát látogatja, nem oktatás és nevelés­ben részesül, hanem experimentáló emberek számára experimentumul van odadobva. ... [366] Ámde, t. képviselőház, a mai nemze­dék oktatása és az abból folyó resultatum, tud­niillik a magyar társadalom állapota, semmi szervest, semmi tervszerűt nem mutat, az mon­datott tegnap: a vallásosságot ápolni, emelni kell. Az iskola tanítja Darwint, a szószék átkoz­za Darwint. És akármilyen sorozaton vegyük a dolgot, tény az, hogy az egyház a társada­lommal, az egyház a culturaval határozott el­lentétbe kezd keveredni. (Ellenmondások jobb­felől.) Ha az egyház meg akarja tartani azt az álláspontot, a melyen ma áll, hogy cathegorice követeli a társadalomtól, hogy vallásos legyen,

Next

/
Thumbnails
Contents