Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
hát akkor consequenter követelnie kell, hogy a felvilágosodottságnak, a szabad gondolkodásnak lehetősége vétessék el a társadalomtól. (Élénk mozgás) mert máskülönben ő lesz rászorítva, hogy hypocrisisbe essék. Ha pedig ezt a követelést nem akarja a társadalomhoz intézni, akkor más irányt kell követnie, akkor számot kell vetnie önmagával s azt kell mondania, hogy a hit, a vallás még nem jelenti a tudatlanságot, annak jelentenie kell egyszermind azt, hogy magába foglalja a haladásnak minden eszközeit és minden tényeit. Hát, t. képviselőház, azok a régi idők, a melyeknek vallásosságára hivatkoznak, arra a vallásosságra, midőn felállottak a nép előtt és azt mondták: szenvedj, viseld a föld terhét, majd a jövőbeli élet kárpótol téged — ezek az idők, t. képviselőház, örökre eltűntek. (Mozgás.) Önök egyfelől belebocsátják a népbe a tudást, belebocsátják állapotának felismerését, jogainak felismerését és e jogok határozottan tiltakoznak az ellen, hogy olyan moral predicaltassék, melynek jutalma a túlvilágon van, de mindig olyan clausulaval, hogy: de azért fizesd ezen a világon a párbért és az egyházi adót. (Élénk derültség.) T. képviselőház! A jelenlegi közoktatásügyi minister ur nagy olvasottsággal, széles látkörrel biró ember, elismerem, (Halljuk!) de van egy cardinalis hiánya. Nem mondom, hogy kevés cardinalisa van, de van egy cardinalis hiánya. (Derültség.) S ez az, hogy akár nyilatkozatai, akár irott és nyomtatott dolgai soha nem tüntetik fel, hogy volna benne érzék a valódi magyar nemzeti genius iránt. Az igen t. minister ur igen hajlandó mindenféle külföldi eszmék importálására, külföldi intézményeknek Magyarországra való meggyökereztetésére, bárcsak kisérletképen is, de azt, hogy ő azzal a felfogással bírjon, hogy ha mi nem tudunk a magyar nemzetnek, a magyar nemzeti geniusnak megfelelő szellemi életet teremteni, akkor valósággal az egész nemzetet a legkínosabb experimentatióknak vetjük alá és czélt érni nem fogunk, azt nála tapasztaltuk. (Ugy van! a baloldalon.) A t. minister ur ugy tesz mint tesznek többi ministertársai és mint tesz az egész úgynevezett szabadelvű irány. Mann für Allesekkel dolgoztatnak. (Derültség) Kiutazni a külföldre és utólagosan megtekinteni a dolgokat és constatálni azt, hogy mi magyarok mennyire hátra vagyunk! Hát t. képviselőház, minden magyar ember elismeri, hogy nagyon hátra maradtunk, de azt, hogy mi ezt a hátramaradást jóvá tegyük, nem külföldi intézményeknek, külföldi formáknak a nemzetre való rátukmálásával fogjuk elérni, hanem el fogjuk érni akkor, ha először megtaláljuk a magyar nemzeti genius sajátságait és tulajdonságait és annak erejére épitünk egy öntudatos közoktatási politikát. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Öntudatos és egyenletes közoktatási politika! Budapesten central-közoktatási politika van keletkező félben. A tankönyvek monopóliumot képeznek; a nyelv semmi tekintetben nem részesül; maga e törvényhozás szintén systematice megrontója a magyar nyelvnek; alkottatnak nagy stylszerű intézetek akkor, a mikor e város egyik majdnem már szerves összefüggésben álló részében az elemi iskola a tanítványok nyakára szakad és rommal borítja őket. Mi tapasztaljuk azt, t. képviselőház, hogy még ott is, a hova a minister az ő reformeszméit iparkodik belevinni, hogyan fogadják őt magát! A t. minister ur jelenleg a magyar tudományos akadémia elnöke. (Halljuk! balfelől.) Ezt a culturára nézve valóságos esemény gyanánt fogadta a magyar társadalom. És a t. minister umak első beszéde az volt: Reformot kell kezdeni! Az academiát reformálni kell! És a mit ő a reform számára első lépésnek kitűzött, vájjon mi volt az? Az academia vállalkozzék magasabb szellemi productumok előállítására, irja meg a magyar történelmet! ... [367] T. képviselőház! Vessünk egy pilantást a mi egyetemi oktatásunkra! A specialis részét majd az egyetemi oktatás czímnél fogom el mondani. Vegyük a jogi szakoktatást. (Halljuk!) Általános jelenség most t. ház, hogy a magyar társadalomban határozottan megcsappant a közjogi érzék. Egy Strossmayer püspök, odavetheti a fórumra a legnagyobb közjogi képtelenséget, a társadalom többé nem reagál. Kell jönni valami Pesty Frigyesnek vagy más egyes embernek, a ki kinos munkával felrázza az embereket, hogy hiszen ez a magyar közjog ellen valóságos merénylet. Vájjon honnan ez a tünet, szemben azzal a tünettel, melyet a táblabírói idők képviseltek? Onnan van, hogy a táblabírák tudták és értették a Corpus Jurist, a mostani nemzedék pedig, daczára annak, hogy az igen t. minister ur az összes classicus nyelveket a gymnasiumba behoztak, nem értik többé a Corpus Jurist, mely a
