Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

si rendszert példaadóképen? Nem! Vájjon tanítják-e az öntözési rendszert a gazdasági tanintézetek Magyarország specialis viszonyaira tekintettel? Nem. Egyáltalán a rétmívelés jelenleg kezd bizonyos felkarolásban részesülni, de ennek okszerű kifejtése, az életre való alkalmazása egyáltalában sehol sem tapasztalható. ... 1884—87. 22. A magyar királyi minta pinczér öl és a borkereskedelemről 1886. január 30. KN. 1884—1887. VIII. 288—292. ... [289] Felszólalásomnak tulajdonképeni tárgya most következik t. ház! És ez nem egyéb, mint az úgynevezett „Magyar királyi központi mintapincze". (Halljuk!) T. ház, én teljes objectivitással kívánok az intézmény bírálatába bocsátkozni. Az 1885-ik évi kimutatásoknak végeredménye a következő, még pedig hivatalos számadatok szerint: volt szeptember 30-án 12,328 hectoliter borkészlet. Ebből eladatott ugyanazon évben 4,376 hectoliter, maradt tehát a pinczében mint készlet 7,591 hectoliter. Miután e mintapincze azt tűzte czéljául, hogy valóságos faj borok, melyek egyenesen a termelőktől beküldetnek, bocsáttassanak forgalomba és pedig különös tekintettel arra, hogy a magyar borkereskedés hitele a külföldön helyreállittassék: vizsgáljuk meg már most, hogy ezen kitűzött czéljának a mintapincze miként felel meg? (Halljuk!) A eladott 4,736 hectoliterből eladatott Magyarországon 2,402, Ausztriában 2115, Németországban pedig és a külföldön mindössze csak 219 hectoliter. Tehát, t. ház, a mintapincze azt tűzte ki czéljául, hogy a külöldön akarja a magyar bor hitelét helyreállítani, constatálom, hogy Magyarországon tizenháromszorosát adta el annak, a mit a külföldön eladnia sikerült. És ezzel szemben constatálni kivánom a következőket. A magyar borkereskedés szállíthat Svájczba évenkint 100,000 hectoliter bort, ha Magyarországon olcsó borok vannak; mert a francziák kizárólag csak olcsó borokat vesznek, akkor kiszállít Francziaországba 120—150 ezer hectoliter bort. Angliába nem sikerült a hectoliterek számát megállapítani, ide átlag 50—70 ezer font sterling árú bor megy ki. Tehát a magyar borkereskedéssel szemben, mely olyan tömegeket szállított a külföldre, a mely Magyarországban annyira növeli adóban a bevételeket, azt követni, mit a mintapincze, az valóságos merénylet, t. ház! Mi az a merénylet? Mi annak a lényege? Én kimondom, hogy nagy megbotránkozással olvastam a külföldön megjelent borászati lapokban, hogy mily módon tárgyalják ezek a magyar királyi mintapincze dolgait. De fektethet erre valaki súlyt s lehet valaki, a ki nem fektet; én részemről nem tartom csekélynek, hogy a szaksajtó, a mely igen el van terjedve, egy ilyen intézmény kedvéért mily világításba helyezi Magyarország kormányzati viszonyait. A mit én merényletnek neveztem, az azon szertelen reclam, a mely oly jellegű, hogy a megérdemlett elnevezést rá alkalmazni már a házszabályok tekintetéből sem merem. Mit csinál az a reclam. Minthogy külföldön a mintapincze borai nagyon gyengén mentek, folyamodtak a hírlapi hirdetésekhez. A müncheni Fremdenblattban megjelent egy hirdetés, a melyen egy szent kép látható, a hol tehát tudtul adják a bajor közönségnek azt, hogy az összes fiókok a mintapincze raktárában központosittattak és ez a magyar borkerskedés javítását czélozza. És szóról szóra az áll ott, hogy a colossalis borhamisítás, a mely Magyarországon űzetik, kényszerítette a magyar kormányt arra, hogy a magyar királyi központi mintapinczét felállítsa és igy a külföldet a tiszta magyar borral megismertesse. T. ház! Lehetséges-e az, hogy kétszáz és néhány olyan bortermelő miatt, a ki a mintapinczébe teszi borait, az összes magyar borkerskedőkre az mondassák, hogy csupa hamisító? hogy a központi mintapincze kivételével egy kereskedő sincs Magyarországon, a ki tisztességes volna. No már ezt tagadom. Hogy ez növeli-e tekintélyét akár a magyar kormánynak, akár az illető intézménynek, hogy a hírlapok legutolsó oldalán mindenféle szemfényvesztő hirdetések között ott szerepel a kormány és sokszor az ország czímere is. Ez lehetetlen. Hát t. ház, itt van a „Neues Wiener Tagblatt! egy hirdetése: „Königlich Ungarischer Landes-Central-Keller" a magyar czímerrel; épen olyan reclam és felhasználja az illető az alkalmat arra, hogy egyszermind ajánlja más portékáit is; mert hiszen t. ház, ha már valaki reclamba bocsátkozik, az csak azt akarja, hogy mindene egy bizonyos hangzatos czím és firma alatt érvényre jusson, tehát Magyarország czímerével is! ...