Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

tem fel, hol taníttatik Magyarországon az alföldi mezőgazdaság? Sehol. [266] Már pedig be kell ismernünk, hogy az alföld valósággal Magyarország éléskamrája, búzatermő vidéke. A magyar, úgynevezett tanya-gazdaságnak határozottan kifejlett jellege van, tehát gazdasági oktatásunknak arra kellene törekednie, hogy ezt meghagyva specialis típusát, magasabb álláspontra emelje. ... T. képviselőház! A jelenlegi áramlat ez: egyik fél azt mondja, a mezőgazdasági érdekeket, tudniillik a gazdasági termények érdekeit most már egy kicsit magukra is kell hagyni, sokkal fontosabb jelenleg a marhatenyésztés gondozása. Az indokolás pedig ehhez az, hogy az állattenyésztés resultatumait egyáltalában könnyebben és jobban értékesíthetjük, mint a többi productumokat. [267] Hát t. képviselőház, ez felfogás dolga. De ha alaposan veszszük a dolgot, azt fogjuk mondani: mindez egymással szerves kapcsolatban áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha Magyarországra nézve a legnagyobb hátrány és a legnagyobb baj az, hogy Magyarország mezőgazdasága még ma sem tud áthelyezkedni oda, a hova áthelyezkednie kell, tudniillik a latifundiumról az intensiv gazdálkodásra. Ha valaki az intensiv mezőgazdaságot veszi tekintetbe, (Halljuk!) jól tudhatja, hogy azt a marhatenyésztés emelése nélkül egyáltalában el nem érheti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem, t. ház, utolsó utam Poroszországban meggyőzött egyről: én megtanultam azt, hogy azok az észlelő gazdák, a kik például az országos kiállítás alkalmával Budapestet meglátogatták, mit néztek meg első sorban, mit tapasztaltak és mi tünt fel nekik leginkább. Én a t. háznak, már azért is, mert ez rendkivül jellemző a külföldinek észlelése módjára nézve, el fogom mondani, hogy mi tünt föl nekik első sorban. (Halljuk!) És ez, t. ház, mondhatom általános volt. Az első azt mondta: a merre jártunk, keltünk, akár fővárosukban, akár azon kivül, egy feltűnt nekünk: hogy a magyar ember nem tud bánni a trágyázással. Concret esetet hoztak fel egy igen nagy szeszgyárról, a mely úgyszólván belefúlt a mezőgazdaság legfontosabb tényezőjébe, a trágyába. Honnan van hát az, hogy ilyen trágyatömegek, egyáltalában felhalmozódhatnak? Mi volt erre a felelet, t. ház? Az, hogy a fuvar igen sokba kerülne. És az a német gazda nekem azt mondta: kérem, mi ingyen adjuk a fuvart, sőt meg is fizetjük a trágyát, csak legyen, hova fizetni és honnan kapni. Én, t. képviselőház, azt mondom, hogy azok a rizstermelések és más ilyen experimentális czímek, a melyek azokban a jelentésekben mindig rendkivül hangzatosan vannak kidomborítva, különös disharmoniában állanak azzal az állapottal, a melyben van a gazdaság, ha annak fundamentumát veszszük. És ez adja meg az irányt, t. képviselőház, arra, miképen kell a gazdasági oktatást vezetni, miképen kell a gazdasági irodalmat fejleszteni, mert mind a kettő el kell mondanom azt, hogy egészen megfeledkezve az alapról, a felhők közt keresi a dicsőséget, holott t. képviselőház a szükség az, hogy tekintetbe véve a magyar gazdaságot, nem azon egyes felkarolt protectionarius, vagy pedig egyesek szorgalma után is feltünedező, kitűnő eredmények után, hanem annak általános állása szerint, azt szem előtt tartva, ahhoz viszonyítsuk, ugy a mezőgadasági oktatást, mind a kormány ingerentiáját, mind pedig az irodalom fejlődését. T. képviselőház! Hogyan jött létre Magyarországon például az, hogy a gazdasági gépeknek bizonyos nemei elterjedtek, minden reclam nélkül, elterjedtek a legislegutolsó faluban is? Az első a példaadás, a példa maga bizonyít és nemcsak a magyar föld népe, hanem egyáltalán a világ minden népe keveset ad a szép szóra, keveset ad ajánlgatásra, sőt mondhatni, hogy az ellen gyanúperrel él, hanem mindent ad az előtte álló példára, a példa eredményére. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Hogyan prosperálhatunk mi, mikor én betudom bizonyítani azt, hogy ott, hol öntözésre valóságos alkalom van, a hol az öntözésre minden kínálkozik, a hol egy egyetlen lyuknak megfúrásától függ egy adott terület öntözése, az öntözést egyáltalában senki sem gyakorolja? Honnan van ez? (Halljuk! balfelől.) Egyszerűen onnan, hogy a példa, az eredmény nem állott elő. Ha dohányültetvényeinket nézzük, tapasztalni fogjuk, hogy a dohányosok a régi módszer szerint a hordókat négy kereken szállítják ültetvényeikhez és ugy öntöznek. Van Magyarországnak egy nagy csatornája, épen ennek a tövében folynak azok az ősi öntözési manipulatiók, holott a csatorna vize az ültetvényeknél sokkal magasában áll, de mi következik ebből? Vájjon bemutatta-e valaki az öntözé-