Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1884—87. 17. A képviselőházról és az ülésszakok idejének meghosszabbításáról 1885. december 7. KN. 1884—1887. 140—143. ... [141] Én, t. ház, a legbehatóbban gondolkoztam erről a törvényjavaslatról és arra az eredményre jutottam, hogy ezen törvényjavaslat nem jelent egyebet, mint hazánk népe felségi jogának érintését, sőt ha ugy, a mint tervezve van, keresztülvitetnék, egyenes merényletet azon jog ellen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én magam is figyelemmel kisértem azt az érvelést, a mely a sajtóban és a közéletben ezen ügy körül nyilvánult Formális statistikai kimutatásokat olvastunk arról, hogy az európai pariamentekben milyen hosszú a parlamenti ülésszak, az országgyűlés tartama? Citálták Anglia, Francziaországot ... [142] Hanem t. ház, colporáltatott a mult országgyűlés tartama alatt is egy határozati javaslat és aláirtak igen számosan, a mint az előadó ur mondta, az ötéves országgyűlési tartam behozatalát. Én is egyike voltam azoknak, a kikre capacitálólag akartak hatni; constatálom, hogy aláirtak onnan, ugy mint innen az ellenzék részéről is. De én soha más érvelést nem hallottam sem innen, sem onnan, mint csupán csak személyes indokokat. T. képviselőház! A magyar parlamentnek szerintem épen az a veszedelmes irányzata, hogy itt rendkivül sok helyeztetik a személyre és kevés a lényegre; ... T. ház! Magyarország közélete soha sem volt alkalmatlanabb arra, hogy a népnek egyik sarkalatos souverainitási jogát érintsék, mint épen most, midőn bekövetkezik az, hogy Magyarországon az embereknek, fájdalom, igen nagy sokasága át van hatva az udvari szellemtől; (Nyugtalanság a jobboldalon) midőn a társadalom hordókért szaladgál, midőn a társadalom üres külső czímeket keres; és midőn az irodalom, a képzőművészet sasai koptatják az udvar szőnyegeit, annak a factornak az emberei, a kik csupán akkor hatottak nem egyedül a magyar nemzetre — nem Petőfiről és Aranyról beszélek csupán, hanem minden nemzetről — addig hatottak, mig kerülve minden hatalmat, felemelkedtek mint a sasok és nemzetük nevében és szellemében daloltak, irtak és faragták az emlékeket. T. képviselőház! A mi most történt, az nem egyéb, mint az, hogy Magyarország t. ministerelnöke az ő tacticai ügyességével már rég tisztában volt, mert látta azt, hogy az ellenzék bizonyos dolgokban oldott kéve és oldott kéve épen abban a kérdésben, mely jelenleg a parlament előtt áll; hogy számosan elvileg kötve vannak abban a tekintetben, hogy öt évre hosszabbittassék meg az országgyűlés tartama és keresik a garantiákat csupán csak a választások tisztaságában. ... [143] T. képviselőház! Én részemről ismételten ki akarom fejezni azt, hogy én ebben a törvényjavaslatban a leghatározottabban a népsouverainitást látom megtámadva, látom megtámadva oly czélzattal, a mely czélzat itt mindenütt érezhető, hogy nem a nemzet bizonyos részének, hanem a parlament bizonyos pártjának kényelem és nyugalom szereztessék a nemzet lesarkalatosabb jogainak érintése útján. Én, t. képviselőház, hiszem azt, hogy az a csend, mely most önöknek ugy imponál, mely önöket arra birta, hogy e törvényjavaslatot benyújtsák, az a csend meg fog háborittatni, hanem nem is Magyarország belső ösztönéből, hanem európai események következtében. Előttem a t. ministerelnök ur czélzata egészen világos. A t. ministerelnök ur egyszer elbízza magát és azt hiszi, hogy ő Bismarck, (Élénk derültség a szélső baloldalon) megfeledkezik, hogy Bismarck hatalmát 40 millió ember vállán gyakorolja, kik még most is győzelemittasak és a nemzeti egyesülés eszméjétől át vannak hatva, holott a t. ministerelnök ur alatt, noha még nem látja, de oszló félben vannak bizonyos támaszok, melyekre ő erősen számított. El vagyok készülve arra t. ház, hogy ha én nem is érem meg, de ha a t. ministerelnök ur addig él, hogy e törvényhozás egyszer tőle is fogja hallani azt, ha kényelmetlenné válnék a helyzet rá nézve, hogy az alkotmányos király egy üzenetével fog itt megjelenni, melynek semmi más jelentősége nincs, mint az, hogy; osztozom a néppel a souverainitásban, de én vagyok a legitim uralkodó és jogomat gyakorolva, ezennel azt mondom a képviselőháznak, hogy hallgasson! (Mozgás a jobboldalon.) De t. ház, ép ugy, mint a jelenlegi többség oly jól találja magát a mostani helyzetben s itt csak azt a nyugodalmas síkot látja maga előtt, ép ugy meg vagyok győződve, hogy ez csak egy lethargicus álom, melyben a nemzet szunnyad és amint önök haladnak, ez nem a nemzet erejének kifejtésére, hanem elerjesztésére való, hogy mindent csupán csak egy pontban akarnak összegyűjteni, hatalmat, közművelődést