Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

és mindent, hogy a főváros valóságos világváros és azon kivül kezdődik még ma is KözépÁzsia, hogy ezzel önök nem fogják megerősíteni a magyar állam jövőjét, hanem maguk alatt vágják a fát, az szent meggyőződésem. És ezen meggyőződésből kiindulva, tiltakozva az ellen, hogy a nemzet ezen sarkalatos joga egyáltalában érintessék, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Elénk helyelés a szélső baloldalon.) 1884—87. 18. A szerencsejátékokról 1885. december 9. KN. 1884—1887. VII. 183—184. [183] T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Évek óta munkásságomnak bizonyos részét (Halljuk!) annak szentelem, hogy a szerencsejátékokat tnaulmányozva, azoknak káros befolyását a népre, egyáltalában a magyar társadalomra mentül alaposabban megismerhessem. Én nem mondhatom ki t. ház és hogy milyen fájdalamas benyomást tett reám az, hogy tegnap a magyar sajtó összes orgánumai olyan formában, a mely semmi kétséget nem enged meg, hirét hozták annak, hogy a magyar királyi Curia 2-ik bűntető tanácsa Csemegi Károly elnöklete alatt (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) egy concret esetben akként ítélt, hogy az úgynevezett ferbli-játék nem tartozik a szerencsejátékok közé, tehát a kihágásokról szóló törvénykönyvünk értelmében nem büntetendő. Sőt tovább ment, t. ház s ugyanabban az ítéletben kimondotta azt is, hogy az a rendőr, a ki ferblit mint szerencsejátékot iél akarta jelenteni és ajándékot fogadott el azért, hogy azt föl ne jelentse, nem volt vesztegetésnek kitéve, mert nem tartozik a ferblit feljelenteni. (Felkiáltások bal- és a szélső baloldal egyes padjain: Csemegi-logica! Halljuk!}i T. ház! Én ismerek számos mételyt, a mely a magyar nemzet és a magyar társadalom testén rágódik. De én nem ismerek súlyosabbat és megvetendőbbet, kártékonyabbat mint épen ezt a játékot, tudniillik a ferblit. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség.) Sokkal kártékonyabb az t. ház, még a kis lutrinál is. Miért? Mert a kis lutminak periodicitása van és az illetőnek, a ki pénzét oda vitte, be kell várni a húzást. A ferbli-játék mindig alább sodorja az illetőt, a ki hatalmának adta át magát. T. ház! Én nem ismerem a magyar királyi curia indokait, bevallom, de tudom azt, hogy a ferbli határozottan szerencsejáték, még pedig annyira, hogy még a vakszerencsét is megvakítja. (Élénk derültség.) T. ház! Van ennek a játéknak egy formája, melyet német terminussal szoktak kifejezni, örvendek, hogy a magyar nyelv nincs annyira lesülyesztve, hogy szót találjon rá: ez a blindelés. (Zajos derültség. Felkiáltások: Vak!) Tessék csak nevetni, én ezt a nevetést nagyon sajnálom! A dolog komolyságával összeegyeztetni nem tudom. Ez a „blindelés", t. ház, abban áll, hogy az illető meg se tekinti a kártyát, hanem tisztán a vak szerencsére bizza a sikert. (Derültség. Halljuk!) Van annak egy másik formája, mely vidékenkint szerepel, tudniillik a „sántával" való játszás. (Zajos derültség.) Mind a két forma olyan, hogy minden combinatiót, minden ügyességet kizár. S épen a szerencsejátéknak, mint büntetendő cselekménynek egyik ismérve az, hogy sem combinatióra, sem ügyességre nincs alapítva, hanem tisztán a vak szerencsétől függ. Ezért vétetett fel a büntető törvénykönyvbe is különösen oly körülmények közt, a melyek között a magyar királyi Curia az ő felmentő ítletét hozta. Mert ez a játék űzetett egy nyilvános helyiségben, kávéházakban szokás, hogy a ferbli-játékkal épugy csábítsák, csődítsék a közönséget, a mint csődíti bármely vásárbeli birbics a közönséget. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azt tapasztalom, hogy gúny irányul felém azért, mert kimutattam, hogy ezt a játékot ismerem. T. képviselőház! Képviselői becsületemre mondom, hogy az én kezemben soha játék-kártya nem volt. (Éljenzés.) Én tanulmányozom a hatást a társadalomban, tehát annak okát is. És én látom azt a mételyt és elég koros ember vagyok arra, hogy észrevehettem, hogy Magyarországon ez a játék métely és száz meg ezer ember nyomorát, elpusztulását okozta már. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És én ismerem azokat a szerencsétleneket és boldogtalanokat, kik ezen szenvedélynek kezdenek az úgynevezett magasabb körökben hódolni és bevégzik pályájukat a főváros vagy a vidék legutolsó lebujaiban. (Ugy van! balfelől.) Mert t. ház, a játékszenvedélyt nemcsak a szerint kell nekünk