Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

„1. A képviselőház elhatározza, hogy saját kebeléből egy 9 tagból álló bizottságot választ, a végből, hogy az a kormány és Szeged városa hatóságának közbejöttével Szeged gazdasági és pénzügyi helyzetét, különös tekintettel az építési államkölcsönre, megvizsgálja, arról a háznak tüzetesen jelentést, esetleg oly concret javaslatokat tegyen, mely alkalmasak arra, hogy a válság Szeged városáról elhárittassék. 2. A ház utasítja a kormányt, hogy az építési államölcsön hátralékai alapján az ingó és ingatlan vagyonra vezetett végrehajtások az országgyűlési bizottság jelentésének és esetleges javaslatának elkészüléséig felfüggesztessenek. Végre utasítja a kormányt, hogy tekintettel a város rendkívüli helyzetére, terjeszszen elő [266] egy törvényjavaslatot, mely a várost a kezesség alól felmenti."A kérvényi bizottsággal szemben ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)... [307] Ez volt, t. képviselőház, a legszerencsétlenebb hivatkozás, a mi egyáltalán Szeged volt királyi biztosától kitelhetett. Semmi sem jellemzi jobban a reconstructiót, mint épen a szegedi szinház. A szegedi szinház kivülről a pompa, dísz és cziczoma mintaképe volt s elismerem azt is, hogy részben izlés is volt benne. Hanem a színpad az fából volt s egy elhajított czigarette, egy szikra elég volt, hogy az egész dicsőség, az egész pompa egy pár óra alatt füstbe menjen. T. ház! Az egyáltalán nem áll, a mi állíttatik, hogy a reconstructio helyes keretben, helyes arányban mozgott volna. Határozottan mondom, nem áll, mert kiterjesztették oly területre, melyet már most a közterekhez és közutakhoz kötött inétzményekkel állandóan el kell látniok: meg kell csinálni az utakat, a vízvezetéket, a világítást, szóval fel kell szerelni, mindenféle kapás növények közt s minden egyebek közt elhaladva. S ennek terhét tartozik viselni az a polgárság, melynek rendkívüli helyzeténél fogva első sorban nem kiterjedésre, nem fényre, pompára volt szüksége, hanem biztosított hajlékra. Átmegyek, t. ház, még némelyekre, miket a t. ministerelnök ur hozott fel. (Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Én az igen t. ministerelnök ur nyilvános működését vagy 23 esztendeje figyelemmel kisérem s ez a szó: „szándék" nála mindenkor minden alkalommal előfordult. De ha azután ezen az egész soron az ő szándékait és azok beteljesedését összehasonlítom, fájdalommal constatálom, hogy az ő szándékai és az, a hova — magyarán mondva — kilyukadt, az igen nagy különbség. [308] (Derültség a szélső baloldalon.) S ezek után azok a szándékok, melyeket az ember minden alkalomra előránt és melyekről azt szoktuk mondani, hogy hiszen elvégre a pokol útja is csupa jó szándékkal van kikövezve. Engem nem az érdekel, t. ház, hogy mit szándékozik a t. ministerelnök ur, sem az nem érdekel, hogy mit szándékozik gróf Tisza Lajos képviselő ur, vagy ki mit szándékozik. Hanem én egy helyzettel állok szemben és a helyzet az, hogy Szegeden crisis fenyeget, hogy ezt komoly, számbavehető polgárok, a polgárságnak igen nagy része és olyan körülmények közt hangoztatja, mikor bekövetkezik Szegeden egy valóságos csoda. Ez a csoda az, hogy elfelejtették ott a politikai álláspontot és tudtak függetlenségi és kormánypártiak ebben a kérdésben teljes egyetértésre jutni. Már bocsánatot kérek, egy alföldi város polgárságánál ez mindig igen momentuosus dolog és jele annak, hogy azon mozgalomnak van alapja és hogy terjedelme és mély. T. ház! Én nem érdeklődöm senki szándékai iránt, hanem csak azt óhajtom elérni, hogy legyen világosság és ha van szükség segítségre, ez megadassék, ha nincs, mondassék meg a parlamentnek és az egész világnak, hogy Szeged tökéletesen normális viszonyok közt van és semmi segítségre szüksége nincs. T. ház! Szeged jelenlegi helyzete világosan enged következtetni magára a szellemre. A szellem pedig mindig az, mely főforrását képezi egy város feléledésének, fő támaszpontját képezi annak, hogy egy város egy irányban induljon el, haladjon és fejlődjék. De hát mi az a szellem Szegeden? Szegeden általános depressio uralkodik. Az a nép, mely oly büszke volt arra, hogy bár szerény körülmények és viszonyok közt, de minden adósságtól tisztán állott, most egytől egyig oda van vetve azon tudatnak, hogy 50 évig adóssággal van terhelve és az alól ki nem menekülhet. ...