Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1884—87. 10. Herman Ottó saját magáról és helyzetéről a képviselőházban 1885. január 26. KN. 1884—1887. III. 215—219. 1215] Nem óhajtok azon irányban felszólalni, a melyet a felolvasott határozati javaslat tartalmaz. A magam részéről a határozati javaslathoz hozzá nem járulok. Hanem felszólalni kivánok az általános vita ötletéből, különös tekintettel azokra, a melyek támadásra adtak okot személyem ellen s a melyek két részre oszlanak. Az egyik rész illeti az egyetemi tanpénzek, a másik a vallás-erkölcsi oktatás kérdését. ... [217] A mi már t. ház, a t. ministerelnök ur megjegyzését illeti,én azt mondom, hogy van itt a házban egy autoritás, a mely előtt reméltem a t. ministerelnök ur is meghajlik és a mely autoritás nekem fog igazat adni. Ez az autoritás senki más, mint a ház t. elnöke, ki engem támogatni fog azon felfogásban, hogy a képviselő azért küldetik ide, hogy minden ülésen kezdettől végig részt vegyen, minden ülésen jelen legyen. (Igaz!) És ha a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy nem is volna épen szükséges, hogy annyi időt töltsek itt e házban, hát én erre azt felelem neki, hogy ez nem az ő véleményének tárgyát képezi. Mert az részemről szigorú kötelesség, a melyet én teljesítek — hivatkozom társaimra — tőlem telhetőleg, emberileg egészen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ő ezt még plausibilisebbé tegye, alkalmaz rám egy viczet, a melyről azt mondja, miszerint maga is beismeri, hogy az gyönge. Hát t. ház, ez valósággal ugy van, hogy az nagyon gyönge. A mióta nekem hajlamom azt súgta, hogy én a természetrajzzal foglalkozzam; a mióta én ezen réven oda jutottam, hogy én olyan emberek nyomába lépjek, mint volt Linné,Couvier, Darwin, irtam egy könyvet a pókokról s másról és most a társadalomban úton-útfélen a pókász elnevezés hangzik felém. De még a t. ház egyes tagjai részéről is megkaptam ezen gúnyos elnevezést. Akadt azután olyan is, a ki bogarásznak nevezett el. (Derültség a szélső balon.) T. ház! Én ezen pókász és bogarász elnevezéseket nem találom az Ízlésnek megfelelőknek s ha az igen t. ministerelnök ur is ezeket használja, akkor csakugyan documentálja azt, hogy a viezfaragásra csakugyan képtelen. Mert hol találja magát a t. ministerelnök ur az ő bogárviczczével? Felhozta azt az összes élczlap-irodalom, a Bors-szem Jankótól [218] egészen a Füstölőig, a ki azonban azon viczeket olvasta, mind az beismeri, hogy azon vicz nem jó, mert mindenki beismeri, hogy ő azzal, a mit viezczel, nem foglalkozik, arról neki fogalma sincsen. Hogy pedig miért foglalkozom ezen tárgyakkal, feleletem egyszerűen az, mert ezek is az élő természet részei és mert a tudomány kiegészítéséül okvetlenül szükséges volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért hát t. ház, ha a ministerelnök ur reám máskor viczet akar mondani — én most egészen kedélyesen beszélek (Halljuk!) — adok neki egy tanácsot. (Halljuk!) Volt sokszor eset reá, hogy valaki én hozzám fordult élezért és én meg is adtam neki és pedig a legmérgesebb élczet, melyet valaha én reám alkalmazak — önmagam ellen is — mert én a ház athmosphaerájára való tekintetből s közegészségügyi okoknál fogva is a derültséget határozottan pártolom. T. ház, ezen excursio után legyen megengedve, hogy én a valláserkölcsi dologra nézve még némelyeket elmondhassak. (Halljuk!) Azt mondják, hogy az én beszédem indította a szónokokat ugy arról, mint erről az oldalról, hogy e tekintetben állást foglaljanak. Hát t. ház, én constatálom azt, a történelemből véve, mint tanulságot, hogy Európában minden reactio, minden absolutismus mindig a valláserkölcsi oktatás jelszava alatt indult. És ez az t. ház, a mi engemet ily jelszó kibocsátásánál mindig rendkívüli óvatossá tesz. Én a valláserkölcsi oktatásról akkor fogok tüzetesen nyilatkozni a felett akkor fogok vitatkozni, midőn az nemcsak jelszó formájában lesz kibocsátva a társadalomba, hanem midőn concret alakot nyer és megmondhatják, hogy mi az. Ha Apponyi t. képviselő ur ugy fogja fel a dolgot, hogy egyáltalán proponálni bárhol, ugy nagyon téved. Mert ha egyszer azt mondom, hogy a tabula rasa-csinálást egyáltalán nem fogadhatom el a társadalom szempontjából, mert én a fejlődés continuitásának szükségét látom mindig, akkor engem azzal vádolni, hogy eltörlésre törekszem, legalább is igazságtalan. Igen jól ismerem az experimentumokat és egyáltalában nem pártolom azt, a mit Francziaországban Paul Bert tett, a ki nekiment és az egész valláserkölcsi requisitumot egy nap alatt kidobta az iskolából. ... [219] T. ház! Ha rólam azt mondják, hogy én atheista vagyok a mint mondták, sőt irták is,