Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

sajátságánál fogva mindenütt ép ugy akad a maga kedvelője és vevője, mint akad vevője a chinai termeivénynek széles e világon. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Csak egy concret esetet hozok fel. (Halljuk!) Magyarország majolika-iparát a világ előtt legalább képviseli a pécsi majolika-gyár. A kik a képviselők közül utazni szoktak, nézzenek körül Svájczban, Francziaországban vagy bárhol, a hol magyar származású majolikát találnak, vájjon találnak-e egyetlen egy alakot, melyet a külföldiek megvásárolnak és mely nem magyar typus. Épen csak a magyar typusokat vásárolják meg. Miért? Mert a forma, a díszitmények alkalmazása oly valami, a mit másutt meg nem találnak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Én ezt tartom irányadónak, ha magyar müiparról van szó. T. ház! Itt az ipar dolgaival rendkivül nagy zaj üttetik. De azoknak az alapoknak megteremtését, melyekből a valóságos ipar fejlődhetik, hiába keresem. A hol meg vannak, csirában vannak, idegen formák közt mozognak és a valóságos ipar fejlődését és azoktól nem várhatom. Helyes irány, rationális fejlesztés és okos védelem kell ide. ... 1884—87. 8. A magyar borászat helyzetéről 1885. január 19. KN 1884—1887. III. 80—82. [80] Kijelentem, hogy ezúttal főkép borászati kérdéssel óhajtok foglalkozni. Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, a tegnapelőtti és mai felszólalásokból kiindulva, óhajtanám a borgyártás és a borhamisítás kérdését, hacsak némileg lehetséges, a t. ház előtt tisztába hozni. Szükségesnek tartom ezt annyival inkább, mert kénytelen vagyok constatálni, hogy valahányan csak felszólaltak, a ministereket sem véve ki, összetévesztették c két czímet és hol borgyártásról, hol borhamisitásról beszéltek, pedig ez nem egy és ugyanazon dolog, mert mind a kettő más-más intézkedést kivan. A borhamisítás határozottan a büntető törvénykönyvbe ütközik, a borgyártás pedig nem ütközik szükségképen abba, főleg ha az illető folyadék olyan, hogy az egészségnek nem ártalmas. T. ház! Borhamisítás az, ha akár a valóságos bort oly ingredientiákkal szaporítjuk meg, melyek a bornak tulajdonait, vagy a természetes bor természetét egészen megváltoztatják, vagy olyanokat teszünk hozzá, melyek egyenesen az egészségnek ártalmasak. Az első kathegoriába tartozik az, hogy miután a chemia kimutatta, hogy egy bizonyos bornak mennyi a szesztartalma és hogy boroknál általában a szesz bizonyos fokot nem hághat túl, az a bor, melynek a tapasztalat és tudományos kimutatáson felüli szesztartalma van, okvetlenül hamisított, mert ahhoz a szesz van töltve. Ez hamisítás t. ház. A hamisítás második része az, hogy bárminemű alkatrészekből összehozatik egy folyadék, a szőlőczukor helyett tétetik hozzá ólomczukor, tétetnek hozzá ásvány festőanyagok, sokszor mérgesek, ez t. ház, hamisítás. Erre nézve már a mult országgyűlésen is megpendítettem azt az eszmét és kívánságot, hogy a kellő megfontolásban részesüljön és ténynyé váljék, hogy Magyarországnak okvetlenül nagy szüksége van egy szerves törvényre, a mely minden étel- és italneműeknek meghamisításáról szól s a közönséget megóvja azon bajok elől, melyek a hamisításból egyáltalán származnak. ... Ezek után t. ház, áttérek felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára. Előre is tudom, hogy benyújtandó határozati javaslatom nem fog elfogadtatni; hogy a mit most a ház előtt szőnyegre hozok, resensust fog szülni nagy körben; de mindegy, lelkiismeretem kötelez arra, hogy ezt a dolgot már egyszer itt felhozzam. (Halljuk!) Helfy t. képviselőtársam egy alkalommal egy elvet állított fel az [82] ipar tekintetében, mit én teljes mértékben helyesnek tartok és magaménak vallok és ez az, hogy az állam ne folytasson ipart s ha egyáltalában ipart folytat, karolja fel az oly iparágakat, melyeket még a magán ipar fel nem karolt, vagy a melyek egyáltalában oly természetűek, hogy magán uton való felkarolásuk nem várható, a mint láttuk, hogy más országokban porczellánt és fayence-ot állami uton állítanak elő. Ugyanezen elv alkalmazható a kereskedésre. Az állam ne kereskedjék ott, a hol a magán kereskedésnek nemcsak megvannak kezdetei, hanem a hol már fejlett kereskedés van. Alapos informatio alapján mondhatom nyíltan és határozottan, hogy az ugy nevezett központi mintapincze mai napság semmi egyéb, mint egy nagy borkereskedés, a mely borkereskedésnek az állam fizeti ki az esetleges deficitjét, összes beruházását, de hasznát valójában nem látom; látom, hogy szabadon űzi a kereskedést, míg magánosok kezében lévő kereskc-